A múlt kincsei és történetei

30 év, csaknem 8000 célba érkezés és csaknem 3000 versenyző után joggal uralkodik el az emberen a nosztalgia. Visszatekinteni... hol kezdtük, és hova jutottunk el az évtizedek során. Ez ihlette a verseny rendezőségét arra, hogy kicsit jobban leásson a múltba, és az ott talált kincseket egy kiállítás keretében megossza veletek az eXtremeMan hetében. Dr. Herr Gyula főrendezővel beszélgettünk a versenyközpontban nyíló kiállításról.

A nevezési irodában idén nem csak nevezni lehet.

Hétfőn már felállítottuk a nevezési iroda sátrát. És igen, idén itt nem csak nevezni lehet, hanem lehetőség nyílik egy kicsit a múltban és a jövőben is tájékozódni: egy múzeumot fogunk berendezni 50 gyönyörű fényképpel. Ezek elsősorban nem a múltat próbálták meg dokumentálni, hanem az eddigi évek versenyeinek hangulatát próbálják megidézni. 50 fényképpel, ereklyékkel, egyebek között aláírt finisheres pólókkal készülünk. Nagyon köszönöm azoknak, akiknek az archívumából előkerültek ezek a képek. A legtöbb fotót eM Soós György barátom biztosította a számunkra, aki már a kezdetektől fogva jelen volt a versenyeken - és nem csak a fényképezőgépével.
És persze a Rendezvényfotózás csapata is rendkívül készséges volt, több tucat számunkra jelentőségteljes fényképet juttattak el nekünk. Több ezer szebbnél szebb kép közül a bemutatott 50 képről szerintem mindenkinek beugrik majd egy-egy hős neve, vagy egy élmény, ami csak itt Nagyatádon érezhető a levegőben. Egyébként az említett dedikált pólókat a masszőrcsapatunk szerezte be: egy hirtelen jött ötlet nyomán valamelyik évben a finishereket a gyúrást követően csak úgy engedték el a gyúrószobából, ha aláírták az azévi finisheres pólót. Ezt a következő években megismételték, így most ezekből van csaknem egy tucattal.

Az eXtremeMan történetét idén nem csak ez a múzeum meséli el.

Elkészült egy könyv. Hosszas tervezgetés után úgy gondoltam, hogy ez a 30 év most már arra is kötelez bennünket, hogy egy kicsit visszanézzünk, hogy honnan is indultunk, hova jutottunk el, és ezeket a gondolatokat papírra vetettem. Hiszen 1990. szeptember elsején 33 célba érkezője volt az első nagyatádi versenynek, de eddig az első versenyig is el kellett jutni valahogyan. Ennek a történetét meséli el ez a könyv, amelynek a címe nem lehetett más, mint „Az út maga a cél”. A könyvnek tehát most lesz a bemutatója itt Nagyatádon: kézbe lehet fogni, bele lehet olvasni, az eXtremeMan igaz története van benne leírva. Nem csak az első verseny születésétől kezdve, mert ennek az egész történetnek sokkal mélyebb gyökerei vannak. Egy személyes elbeszélést lehet benne látni, egy őszinte vallomást egy szőke gyerektől (azaz tőlem), aki megszerette ezt a csodálatos sportágat, amely rabul ejtette, és utána, mikor nem volt hol versenyeznie egy ironman távú versenyen, eldöntötte, hogy ő ezt meg fogja szervezni Nagyatádon. És valahogy a jó isten úgy alakította a szőke gyerek sorsát, hogy az összefonódott a hosszútávú triatlonnal, és azóta sem akar messze eltávolodni ettől a lehetőségtől.

Egyedül írtad a könyvet, vagy vannak társszerzők is?

A szőke gyerek története mellett talán hitelesebbé teszi ezt a könyvet annak a több mint egy tucat társszerzőnek a visszaemlékezése, akik szintén egy-egy kisebb fejezettel egészítik ki a nagy képet. Kezdve azzal, hogy Ormai István polgármester úr maga is az 1990-es verseny születésénél bábáskodott, és hogy arra hogyan emlékszik vissza. Majd ahogy nőtt a verseny, hogyan vált egyre komolyabb támogatóvá a város, és ő ezt hogyan élte meg belülről. De nem mehetünk el azon versenyzők írásai mellet sem, akik a legelső versenyen célba értek. Felkértem a verseny két legendás alakját, Dr. Harsányi Zsuzsa és Major József hétszeres bajnokokat, hogy emlékezzenek vissza az első versenyükre Nagyatádon, illetve hogy mit is jelent nekik ez a verseny. De ezen társszerzők között vannak nagyon jó barátaim, akik ennek az első versenynek a születése mellett a verseny életben tartásában is segítségemre voltak. Hiszen én az elején mindig elmentem versenyezni, ők pedig tartották a frontot. Most már világosan látom, hogy mekkora feladatuk volt, mert hát most jó darabig csak rendező voltam, így alakult az élet. De most újra nagyon szeretnék Veletek a pályán lenni, és a BARÁTAIM ebben támogatnak. Bár nem vagyok rutintalan versenyző már, hiszen a tizennegyedik ironman versenyemre készülök, de pontosan ugyanolyan izgalommal és alázattal készülök, mint a legelsőre.
És persze sokszor gondolok arra a néhány gondolatra is, melyet Eric Liddell fogalmazott meg az egyik kedvenc filmemben:

" A saját versenyét mindenki másképp futja. De honnan jön az erő amely a versenyen végigvisz?
   Belülről. Jézus azt mondta: „Mert íme, Isten Országa bennetek van. Ha teljes szívetekkel kerestek engem, bizony megtaláltok engem”.

A könyvet az eXtremeMan Shopban lehet megvásárolni, és szerdától péntekig minden nap a múzeumban kialakított helyen lesz lehetőség annak dedikáltatására is.
A dedikációra a nevezési iroda nyitásával azonos időben, kb. fél órán keresztül lesz lehetőség!