eXtremeMan

Mit kaptam az eXtremeMan (K)-arcaként?

200x150

Éves összefoglaló. Jövőre legyél te a szerencsés! Jelentkezési határidő: október 28.

✨ Lezárult az ExtremeMan Év Arca program ✨

Egy fantasztikus utazás volt – szó szerint és átvitt értelemben is. 💪

Minden azzal kezdődött, hogy engem választottak a 2025-év eXtremeMan női arcának. Ezt szeretném ezúton is megköszönni . Márciusban a családommal együtt Tenerifére utaztunk az edzőtáborba, ahol elindult ez a különleges kaland. Rengeteg élményt új ismeretséget és kilométer gyűjtöttem ebben a tíz napban.

Aztán jöttek a kaposvári és gyékényesi versenyek, ahol a sprint és olimpiai távokon is kipróbálhattam magam. Pörgős, izgalmas, és számomra új élmény volt mindkettő! 🏊‍♀️🚴‍♀️🏃‍♀️ Csak bátorítani tudom a hosszú távú triatlon szerelmeseit , hogy nevezzenek ezekre a versenyekre is.

Sajnos az egészség közbeszólt, így az ExtremeMan Mánia-sorozat többi állomását idén ki kellett hagynom 😔 – de ígérem, jövőre ott leszek (leszünk!) Nagyatádon! ❤️🔥

Hatalmas köszönet az ExtremeMan csapatának a bizalomért, a támogatásért és ezért az élménydús időszakért. 🙏

#ExtremeMan #triatlon #évarca #hála #Nagyatád2026

Először is szeretném mégegyszer megköszönni a lehetőséget, sokat segített a szezonra való felkészülésben lelkileg, és motivációban is. Írok egy pár sort:

A tavalyi szezonom kiemelkedően jó lett, quadratlonban szinte minden cím összejött, és ráadásul az ExtremeMan sorozat támogatását is elnyertem a következő, azaz idei szezonra. A motivációmat rendesen megdobta, hogy az addigi magányos felkészülésem egyszerre nyilvános lett, igyekeztem a lehetőségekhez képest a legjobban felkészülni. A tél nem volt túl hideg, így rengeteget tudtam kint készülni, futni, kerékpározni, túrázni. Hetente 2-3 alkalommal uszodába is eljártam, a fizikai fájdalom ellenére is, na nem az edzés miatt, hanem mert a bőröm rosszul reagált a vízre. A szezon hosszúnak ígérkezett, az első, kaposvári sprint triatlontól a szeptember végi középtávú duatlonig.

A tavasz kicsit betegesebb lett, mint terveztem. A kaposvári szezonnyitón még egészen jól éreztem magam, gyakorlatilag az alapozás lezárásaként, egy erős kezdésnek pont jó volt egy sprint táv. A fontosabb versenyre, a gyékényesi quadratlon középtávra, betegen, 10 alatti body batteryvel érkeztem, ami rajtig 5-re csökkent. Bíztam benne, hogy a neoprén a felszínen tart és nem adok a búvároknak extra munkát, de a rajt után elkapott a világbajnokság hangulata. Szeretem a gyékényesi tavat, úszni is, kajakozni is szuper az áttetsző vízben, és a kajakozás annyira feldobott, hogy váratlan módon jól esett a futás, így összetettben a negyedik, korosztályban harmadik lettem. A betegeskedésem sajnos csak nem akart múlni, így hiába szereztem triatlon licenszet, a folyamatos gyulladás miatt egyre csüggedtebben hagytam ki az ExtremeMan középtávot, a nemzetközi versenyeket, és próbáltam messzebb tekintve a sprint és a nagyatádi hosszútávú quadratlon vb-re koncentrálni. Az immunrendszerem nem így gondolta, és egy állandósult bőrgyulladás miatt gyakorlatilag kerülnöm kellett a vizet és az izzadtságot is orvosi utasításra. Nem mondom, hogy jól esett a dolog, eleve hónapok óta már rosszul aludtam a probléma és a fájdalom miatt, és pont akkor kellett abbahagynom a kedvenc sportomat, amikor végre eredmények is jöttek.. A nyarat így edzés és versenyzés helyett rövidebb kiruccanásokkal töltöttem, a cseh, szlovák és osztrák hegyek magas, hűvös csúcsain túráztam, hideg völgyekben bringáztam és bíztam abban, hogy őszre javul a helyzet. Az izzadtság ugyan még most is marja a bőröm, de a duatlont már igazán nem szerettem volna kihagyni. Igaz, felkészülni nem tudtam rendesen, de a D40-es táv teljesítése nem okozhat gondot - gondoltam tévesen. A depózáskor már gyanús volt, hogy néhányan rossz helyre tolták a biciglit, a távhoz képest szokatlanul erős mezőny jött össze, így a sokadik helyért is szaladni kellett. Talán májusban volt utoljára 170 felett a pulzusom, most az egész versenyen sikerült ezt tartani, elérve a 185-ös maximumot is. A tempó, nos az pont olyan volt, amire több hónap kihagyás után számítani lehet, örültem, hogy a futás még 5 perc alatt van, a bringa meg 30 felett, egyik sem sokkal. Ennek ellenére egy szuper hangulatú zárása volt a csonka szezonnak, örülök, hogy nem hagytam ki. Köszönöm az ExtremeMan csapatnak is a támogatást, beleértve a szervezőket és a versenyek segítőit is, akik minden versenyen ott voltak értünk. Remélem jövőre újra találkozunk a két quadratlon világkupa futamon!

Véget ért a 2025 triatlon számomra és egyben az eXtremeMan év arca project is.

Rengeteg új ismerősre, barátra találtam, amiért hálás vagyok.

Nagyon sokat tanultam és tapasztaltam, de ugorjunk vissza közel egy évet…

Minden a Tenerifei edzőtáborral kezdődött. Rengeteg kaland, kacagás és hihetetlen tájak… Sok új ember és mindenkit egy cél hajt… Baráti hangulatban rengeteg edzés mellett igazi barátságok is szövődtek.

Igyekeztem minden edzést 110%-on teljesíteni, amit Gergő megírt.

Hatalmas bizonyítási vágy volt bennem, hisz csak én lettem az ExtremeMan arca nem lehet fél várról venni a versenyeket.

Kaposváron kezdtünk, ahol az uszodás medencében volt és egy jó tempós pályát kaptuk biciklin és futáson is. Jó hangulatban 5. helyen értem célban, de 1 percen belül volt az abszolút 2. hely és éreztük, hogy ez jó év lesz.

Második állomás Gyékényes ahol én a quadratlon Világbajnokságon indultam. Nagyon közel áll a szívemhez a kajakozás és az elmúlt években sok versenyen részt vettem már.

A cél persze az abszolút dobogó volt.

Nagy küzdelemben sikerült abszolút 3. helyen végeznem és korcsoportomban a 2. helyen.

Ez az eredmény, hogy Világbajnokságon dobogón állhatok… leírhatatlan volt számomra.

Több „felhozó versenyen is részt vettem… futások, duatlon… és mindenhol sikerült jól szerepelnem.

De persze az egész év a Nagyatádi hosszútávú verseny körül mozgott…

Majd jött Balatonszemes ahol a középtávú verseny nem is indulhatott volna jobban… Az öbölben, feszített víztükörben úsztunk, annyira jó volt és 3. helye jöttem ki a vízből, majd egy technikai baki miatt bicón csak 80m-ert mentem, ugyanis a válltóm nem reagált. (Kötelező baki az évben)

Majd egy rövid kitekintőt tettem Keszthelyre ahol a féltávú verseny már egészen jól sikerült. Úszásom a szokásos gyatra, de a bicó és a futás egyben volt. Jöhet Atád!

Nagyatád előtt az edzések mellett több figyelmet kapott a mentális felkészülés is, mert a tavalyi Atádi verseny gondolata, nem a pozitív érzéseket vonzotta magával.

A nagyatádi hosszútávú verseny számomra egy hatalmas érzelmi vihar volt. Minden percét sikerült megélnem és nem is akárhogyan…. A gyékényesi tó a feszített víztükörrel és tisztaságával a kerékpár pálya, ami tényleg gyors és élvezhető és végül az a miliő, amit az ember futás alatt megél…

A versenyről az első gondolatom szinte mindig ugyanaz, ha vissza emlékszem… amikor a kerékpár depóból futok ki és Fanni kiabál, hogy nyugodtan, mert abszolút 8. és korcsoport 1.helyen vagy… Mondtam is magamnak, hogy most gyerünk! Most kell keménynek lenni. Annyi baráti bíztatást, amit ott kaptam… még életemben soha. Tényleg hálás lehetek nektek. Hogy a családommal együtt meg tudtuk ezt élni… és végül egy abszolút 11. hely és korcsoport 1. helyen tudtam zárni, mesés!

Végül ismét szemesre utaztunk, ahol a versenyt megelőző napokban egy kis hát sérülést szereztem és végül a rövidebb távú duatlonon álltam rajthoz.

Volt bennem egy Balatonszemes visszavágó is… ☺ Szemes amúgy egy kedvenc hely nekem versenyzés szempontjából és szívesen jövök ide. Végül sikerült egy tisztes helytállással abszolút 3. helyre bejönnöm. Ami egy jó végszó és lezárása volt ennek az évnek.

Az ExtremeMan mez egy időre most pihenni fog, de jövőre újra találkozunk ahol más célok, más elvárásokkal vágunk neki az évnek, de egy biztos életem egy meghatározó éve volt ez, amit sohasem fogok elfelejteni!

Köszönöm a lehetőséget, köszönöm az élményt és a sok új barátot, amit nektek köszönhetek! Maradjatok ilyen barátias, szerethető család!

Hajrá eXtremeMan!

Kiss Attila