Kruska Zsuzsanna és Hanász Attila lettek a 35. jubileumi eXtremeMan Nagyatád arcai!Új

Hosszas mérlegelés után, több, mint egy tucat pályázó közül kiválasztottuk azt a két kiváló (és persze egy kicsit szerencsés) versenyzőt, akik az idei felkészülési időszakban az eXtremeMan verseny hivatalos arcai lesznek: a 2022-ben kategóriájában dobogóra álló Kruska Zsuzsanna, és a 14-szeres célba érkező, Hanász Attila kapták a kitüntető címet.

Az eXtremeMan több, mint egy versenysorozat.
Azok, akik elkezdik a felkészülést az év leghosszabb napjára, egyöntetűen állíthatják, az egész életükre kihatással van a rendszeres sport és semmihez nem fogható élmény átszakítani a célszalagot Nagyatádon.
A jelmondatunk „Az út maga cél” örök érvényű igazság, és szervezőként is meggyőződéssel valljuk, hogy az a folyamat, mely során az átlagemberből eXtremeMan lesz,
ez az átalakulás, az egészséges életmód fontosabb bármilyen sporteredménynél.
Az élmények megosztásának és mások motiválásának feladatát minden célba érkező örömmel felvállalja, így bővül évről-évre az eXtremMan család.
Ebből a célból hirdettük meg pályázatunkat is, melyben arra kértük a finishereinket, jelentkezzenek az eXtremeMan arcának, hogy a következő hónapokban beszámolóikkal inspirálják a felkészülő triatlonistákat.

Örömmel szeretnénk bejelenteni, hogy a több mint egy tucat jelentkező közül végül kiválasztottuk azt a hölgyet és urat, akik 2024-ben ott lesznek minden eXtremeMan versenyen és eddigi útjukkal, lelkesedésükkel bizonyították, hogy rászolgálnak a kitüntető címre:
az eXtremeMan arcai nem mások, mint Kruska Zsuzsanna és Hanász Attila!
Cikkünkben a két sportolóval készítettünk egy - egy bemutatkozó interjút.

Kruska Zsuzsanna a Fuszekli Kaposvár csapatát erősítve sorozatban már öt alkalommal ért célba Nagyatádon, többször dobogó közelébe is került, 2022-ben pedig sikerült bronzérmet szerezni a kategóriájában. Ugyanebben az évben állította fel az egyéni csúcsát is, 12:04-es idővel sikerült célba érnie.

Idén is láthattunk a mezőnyben. Milyen volt a verseny?

Megmondom őszintén, volt ambícióm arra, hogy egyéni csúcsot döntsek és 11-essel kezdődjön az időm. Csak hát elmosott minket a víz. Illetve nekem a depóidőimen is kell még javítanom.
Az első versenyemen 12 perces volt, a másodikon, 10 perces, idén már lefaragtam ugyan 6-ra, de még tudnék rajta javítani, 2024-ben is ez az egyik cél.
Nagyon motivál az, hogy tavalyelőtt 4. lettem, akkor fél órával csúsztam le a 3. helyről, tavaly viszont dobogós lettem a kategóriámban, és 2024-ben is szeretnék dobogóra állni.

Mennyire fontos számodra a sport?

Én 27 éve futok, mondhatom, ez az erősségem. Van már két gyerkőcöm, egyedül a terhesség ideje alatt nem futottam. De már amikor a kisfiam öt és fél hónapos volt, újra futócipőt húztam. Futásban stabil eredményt tudok produkálni, persze, van még fejlődni való itt is. Az úszást mondanám a gyengémnek, de tavaly már az is szépen sikerült, akkor a 13:04-es időmön 1 órát javítottam. Mindegyik versenyszámban hoztam 20 percet, sokat dolgoztam ezért. Hozzáteszem, én felnőttkoromban kezdtem el úszni, gyorsban úszni pedig már a Fuszeklivel tanultam meg. Három éve lett egy úszóedzőm, vele nagyon sokat fejlődtem, illetve most már triatlonedzőm is van, úgyhogy tényleg szépen alakulnak az eredményeim.
Az edzőm egyébként Naszódi Zsolt, a Sevenhills Sportdiagnosztika trénere, aki eredményes kerékpárversenyző is egyben.

Miért jelentkeztél az eXtremeMan arcának?

Egyrészt azért, hogy egy kicsit én is megmutassam magam, mert egyébként hajlamos vagyok rejtőzködni. Közben pedig többen tudnak rólam, ismerik az eredményeimet. Meglepő élmény volt számomra, amikor a munkahelyemen, a Toyotánál egy gyermekorvos betért, és mondhatni, felismert: meglepődött, hogy pont velem találkozik így, „civilben”. Pontosan tudta az időimet, és nem csak a triatlonos, de a maratoni időimet is nyomon követi.  Egyébként tényleg kijelenthetem, hogy sok munkát fektettem a sportba, és hitelesen tudom ennek a szellemiségét képviselni. Két kisgyermek egyedüli nevelése mellett az a tudat, az a cél motivál a legjobban, hogy szeretnék az unokáimmal együtt is befutni a célba. Én akarok lenni az "a  hóbortos nagyi," aki átadja az örömöt, a vitalitást nekik, sokáig szeretnék tudni felfutni velük a lépcsőn. Előttem nem sportolt senki ilyen szinten a családban, és bátran állíthatom, hogy a rendszeres testmozgásnak hála, nekem nagyobb a teherbírásom, mint például a testvéremnek, aki egyáltalán nem sportol.

Mik a terveid idén? Melyik versenyeken találkozhatunk majd veled?

Sok mindent egyeztettem az edzőmmel, az eXtremeMan versenyeken természetesen ott leszek. Bár Kaposváron élek, de nem szoktam ott indulni, most fogok. Úgy kezdem a szezont, hogy az eXtremeMan51.5  Gyékényes, egy olimpiai táv lesz az első, utána a keszthelyi féltáv.
Kaposváron rövidtávon gondolkozom, és tudom, hogy kemény, szintes lesz a pálya, de a felkészülésbe pont jól illik.
Aztán jöhet Tata, az Old Lake Man: ott tavaly először álltam rajthoz, mert már évek óta mondogatták nekem, hogy érdemes kipróbálni, és tényleg, nem bántam meg.
Augusztus 10-én jön a jubileumi eXtremeMan Nagyatád, ami természetesen a főversenyem minden évben, ez lesz a 6. teljes hosszútávom.
Előtte egyébként kétszer párban teljesítettem, másodszorra már én mentem a nagyobb részét. Nagyatád után a következő állomás a Balatonman Fűzfőn, ott a rövid távon idén is indultam, és nagyon örültem ennek a szezonzárásnak, hogy sikeresen végig tudtam menni, mert betegség és sérülés is megnehezítette az idei évet. Így például a budapesti Spar Maratonon már nem is tudtam indulni, pedig ez lett volna a 14. maratonom, de jövőre azzal is megpróbálkozom zárásként.  

Melyik volt a legemlékezetesebb sportélményed?

Az első egyéni rövidtávú versenyemet emelném ki , mely 2017-ben az eXtremeMan51.5  Velence versenye volt. Ezen az eseményen még teljesen kezdőként álltam rajthoz, tele félelemmel. A verseny alatt lestem a többieket, hogyan kell depózni, teljesen amatőr ruhám volt, fogtam is a fejemet, hogy te jó ég, mibe vágtam a fejszémet? Azért is volt különleges élmény, mert a szüleim akkor láttak először versenyezni, még sose láttak futni, édesapám azóta sajnos elhunyt. Hatalmas örömmel és elégedettséggel töltött el, hogy be tudtam futni a célba. 

Említésre méltó az első keszthelyi középtávom: melyen azt történt, hogy amikor kimentünk a kerékpárpályára, az első 10 kilométeren elkezdett szemerkélni az eső. Aztán, talán túlságosan bedőltem egy körforgalomnál, és kicsúszott alólam a bringa, úgy kellett összekaparni utána. Lehorzsoltam magam elég csúnyán, futottak oda lábra segíteni, de végül – magam sem tudom, mi szállt meg – egyedül sikerült visszaülnöm a nyeregbe és vérző térddel befejezni a versenyt. Nem én voltam az egyetlen, aki aznap bukott a pályán, az egyikük, aki fel is adta emiatt, gratulált nekem a célban. Nagyon büszke voltam magamra, talán akkor ébredtem rá a saját erőmre. A sport tényleg az életem minden szegmensére kihatással van, a gyerekeimmel való kapcsolatra – rugalmasabb és fegyelmezettebb is vagyok egyszerre.

Nagyatádon 2019-ben szakítottam át először a célszalagot, és ott várt a kapuban édesapám, aki akkor már nagyon beteg volt. Neki adtam oda a köszönet rózsáját, nagyon meghatódott, boldog volt és büszke rám, hogy képes voltam a célbaérésre.  A mai napig, amikor kimegyek tekerni a pályára a szántóföldek mellett, érzem, hogy ott van mellettem.
Ez az egyik legszebb emlékem.

Hol követhetjük majd nyomon az eredményeidet?

Fent vagyok az Instagramon, kruskazsuzska néven lehet megtalálni. Korábban nem volt profilom, de rájöttem, hogy tényleg érdemes megmutatni, ha jók vagyunk valamiben, úgyhogy bizonyos időközönként már posztoltam is, novembertől pedig komolyan vettem.
Már kitettem az első posztot, hogy én lettem az eXtremeMan női arca.
Úgyhogy aki kíváncsi a következő évemre, kövessen be!

Hanász Attila a Nyíregyházi ViniBike sportolója.
A legendás TTT, azaz a "Tízen Túliak Társaságának" tagja, 14-szer ért célba Nagyatádon, most készül a 15. egyéni teljesítésére. 
Az elmúlt pár évben ugyan nem indult egyéniben Nagyatádon (váltóban viszont igen), de most ismét lelkesen készül a versenyre.

Tizennégy egyéni eXtremeMan Nagyatád verseny.
Biztos van mesélnivalód, milyen élményeket szereztél az elmúlt években?

Sok emlékezetes versenyen vagyok túl. A jövő évi azért is lesz különleges, mert 2024-ben lesz a 10. évfordulója annak a versenynek, amit az öcsémmel együtt teljesítettünk.
Testvérem akkor állt először rajthoz, és a szabályokat betartva együtt voltunk végig a pályán. Ő nagyon fél a nyílt víztől, ezért háton úszta le a távot, én pedig mellette tempóztam, és szerencsére kiértünk a szintidő előtt. Kerékpáron a bolyozási szabályokat betartva követtük egymást, a futópályán pedig végig együtt mentünk. A célszalagot is együtt szakítottuk át, a kislányommal az oldalamon. Nagyon emlékezetes élmény ez nekem, ráadásul abban az évben az egyik ViniBike-os csapattársam először indult volna, de sajnos a kisfia beteg lett, ezért le kellett mondania a nevezését. Ebben az évben az összes ViniBike-os versenyző „Gyógyulj meg, Danika!” feliratú szalaggal futott át a célvonalon, így szorítottunk nekik.
Hál' Istennek, a kisfiú felépült, az apuka pedig néhány évre rá sikeresen célba ért, és abban az évben már mint TTT tag köszönthettem a színpadon.
Nagyon várom a 2024-es versenyt, már csak azért is, mert legutoljára két gyerkőcömmel értem célba, mostanra viszont már hárman vannak.
A 15. alkalommal fogom átszakítani a célszalagot a 35. versenyen, ez elég szépen hangzik.

Mi hajt téged, mi jelenti neked a fő motivációt?

Azt tudni kell, hogy én nem feltétlenül a profi vonalat képviselem, teljesen amatőr vagyok. Az elmúlt csaknem 20 évben szerves része lett a triatlon az életemnek. Mindig is sportoltam, kilenc éves korom óta kosárlabdázok, 97 óta pedig futok. Az elmúlt 26 évben megismertem magam annyira, hogy tudom, mi a jó nekem, miben kell fejlődni, mik a gyengeségeim. Persze, edző irányításával biztosan még többet ki tudnék hozni magamból, de ez ami most van, elég nekem. Szeretek mosolyogva végigmenni a pályán, motiválni másokat, jó példát mutatni a gyerekeknek – amióta apa vagyok az a fő célom, hogy élményekkel gazdagítsam magamat és a környezetemet a kihívások által.

Mit jelent számodra a kihívás? Motivál, hogy egyéni csúcsot állíts fel?

Így, hogy az eXtremeMan férfi arca lettem, ez sok plusz motivációt ad nekem, de nem feltétlenül az egyéni csúcs megdöntése felé.
2017-ben 10:36-ot teljesítettem, az volt az egyéni csúcsom. Viszont 2018-ban volt egy térdműtétem, azóta a futás háttérbe szorult.
Helyette nagyon sokat úszok, ebben is találtam sok kihívást, ilyen jellegű versenyekre is járok.
Minden évben megcsinálok egy ironmant, és örülnék 11 órán belüli időnek, egyik csapattársammal van egy közös célom, hogy 50 évesen kijussunk Hawaiira.
Annak is nagyon örülök, hogy az egyesületben elindult egy pozitív hullám, ugyanis az utóbbi években kicsit alábbhagyott a lelkesedés, de most újra sokan kedvet kaptak.
2015 volt az az év, amikor a legtöbb finisherünk volt Nagyatádon a ViniBike-kal, ezt szeretnénk túlszárnyalni. Az eXtremeMan arcaként ezért szeretném természetesen a csapattársaimat is motiválni és a barátokat, ismerősöket. Illetve a „Készülj velünk az ironmanre!” csoportban mindig sok a bizonytalan kérdező, ők azok, akiknek kell egy utolsó jóindulatú hátbavágás ahhoz, hogy elhatározzák magukat a nevezésre – bízok benne, hogy hozzá tudok járulni az ő motiválásukhoz is.

Úgy látom, számodra fontosak a baráti kapcsolatok a versenypályán.

Az eredmény helyett sokkal fontosabb számomra, hogy jól érezzem magam a verseny közben. Ha eredménycentrikusan állnék rajthoz, nem biztos, hogy meg tudnék állni a frissítőnél egy jót mosolyogni és biztatni a többieket, nem tudnék a gyerkőceimmel pacsizni. Az eXtremeMan drive-on mindig kint van a csapatsátor, ott is megállok kicsit poénkodni, mert jól esik nekem, és a szurkolóknak is. Nagyon sok barátot szereztem az elmúlt években nem csak az egyesületen belül, de országosan is. Mindig jó érzés, ha egy-egy versenyen összefutok egy ismerőssel, és akár verseny közben is váltunk néhány baráti szót – ebben nagyobb értéket látok, mint hogy 10 órát menjek.
Én úgy fogom fel, ahogy Cserepes Sanyi szokta mondogatni: "az eXtremeMan Nagyatád versenye nem az év leghosszabb, hanem a legjobb napja".

Említetted, hogy az utóbbi években az úszásban is találtál nagyobb kihívásokat.

Igen, sok úszással kapcsolatos kihívást teljesítettem mostanában. Voltam 6 órás úszáson, 12 órás éjszakain, 20 kilométeres távon. Ezek közül a nyílt víziek nagyon komoly kihívást jelentettek nekem, ugyanis egy kicsit félek a nyílt víztől. Az egyik versenyen, a Dunán kellett 15 kilométert úszni, és elvileg megígérték, hogy az úszókat nem fogja hajóforgalom zavarni. Ennek ellenére egy hatalmas uszály dübörgött el tőlünk nem messze, iszonyatos hangja volt a vízben. A Tiszán is úsztam már 10 kilométert, illetve a Balatonon az Open Water Tournament keretében 9 kilométert. Ezek számomra mind a teljesítésről szóltak, nem feltétlenül az eredményről, örülök, hogy képes voltam végigmenni rajtuk.
Az úszásban van egy nagyon komoly segítőm, a 16x-os VK győztes, 2-szeres Európa Bajnok, és VB második hosszútávúszó Kovács Rita . 
Az ő irányításával tartjuk az úszóedzéseket, sokat köszönhetek neki.

Összeállítottad már a versenynaptáradat?

Másfél hónapja álltam neki beírni a naptárba a főbb állomásokat. Épp a szülinapomra esik a gyékényesi verseny, ami után ott maradok másnap a swimrunon is. (ez lesz az eXtremeManSR 10 Gyékényes versenye a szerk.) Aztán legutóbb a tiszaújvárosi klubcsapat OB-n ezüstérmet szereztünk, remélem, hogy ezt jövőre is összehozzuk.
Természetesen Kaposvár sem maradhat ki, ott is indulni fogok. Nagyvárad lett még a szívem csücske, ott az elmúlt két évben teljesítettem ironman távot, de jövőre csak középtávot tervezek, mert már sok lenne. Július közepén Szlovákiában indulok egy extrém középtávon, az Oravaman-en, az egy elég komoly, szintes pálya.
És akkor jön ugye a fő esemény augusztus 10-én, a jubileumi 35. eXtremeMan Nagyatád versenye. 

Ezeken felül még Olaszországba szoktunk eljárni élménybringázni a csapat egy részével, jövőre egy tíz fős társasággal megyünk. Itt szintet szoktunk gyűjteni, jó kihívás megmászni a 2000 pluszos hegyeket. Nagyon durva élményeink voltak már itt: 2016 júniusában Bormioból indultunk nyári melegben, mire felértünk a Stelvio-ra 2757 méterre, már 1 fok volt, havas eső és három méteres hófalak – na ez extrém volt. 2019-ben ugyanitt lavina volt pár héttel az érkezésünk előtt, 2022-ben viszont szikrázó napsütés és 20 fok várt minket ugyanekkor.

Felejthetetlen élmények voltak ezek, és itt is inkább arra utaztam, hogy élvezzük a kihívást, jól érezzük magunkat. Kíváncsiak vagyunk, idén mit tartogatnak számunkra az olasz hegyek. Nagyatád után egyébként szeptember elején még szemezek egy nyílt vízi úszóversennyel Ausztriában a Wörthi-tóban, 17 és 34 kilométeres távon lehet nevezni. Természetesen ezekről a versenyekről és a felkészülésről folyamatosan beszámolókat fogok készíteni, és rajtam keresztül egyben a ViniBike életét és munkáját is szeretném majd bemutatni, nagy szerepet kap az egyesület a felkészülésemben. Nélkülük ez nem menne, ők adják a motivációt és természetesen a családom. 2005-ben az első nagyatádi versenyemen már ott volt velem a barátnőm, aki azóta a feleségem lett, és a szüleim is elkísértek.
A család nélkül mindez nem menne. Azóta bővült a kis családunk, és nagyon bízok benne, hogy a gyerekeimnek is átadhatjuk a sport szeretetét.