A 20. célba érkezésére készül a nagyatádi ereklyék gyűjtője

Illés Bálint életében eddig 26 ironman távú versenyt teljesített sikeresen, a hosszú távok, és teljesítménysportok szerelmese. 19 évesen állt először rajtvonalhoz Nagyatádon, és így az egyik legfiatalabb versenyző, aki 20-szoros nagyatádi célba érkezést mondhatja magáénak, ha az idei versenyt is sikeresen teljesíti. Most már évek óta gyűjti az eXtremeMan Nagyatád versenyén szerzett relikviákat, melyet büszkén az edzőtermében állított ki.

Mikor kezdtél triatlonozni, mikor indultál nálunk először?

4 éves korom óta űzöm a triatlon egyes sportágait - az első pár évben szülői, majd saját motivációból -, a hármat együtt pedig 18 éves korom óta. Akkor indultam az első - sprint távú - triatlonversenyemen a budakalászi Omszki-tavon, ahol a Budapest Bajnokságon rögtön ezüstérmes lettem (egy szénacél vázas, 16 kilós áruházi "montival"), majd egy évre rá, 19 évesen, a mezőny legfiatalabbjaként a nagyatádi Fuji Ironman-en (akkor még "csak" egyéniben lehetett teljesíteni). Arra a célidőmre (10:54, ebből 3:51-es maratoni) a mai napig büszke vagyok, több év kellett, míg meg tudtam dönteni! Az akkori - 1999-es - Nagyatádhoz kapcsolódó sztori, hogy akkor még a professzionális gélek, energiaszeletek, izó világa előtt a Sport szelet-pohár víz volt a sztenderd, ezért a szüleim minden bringakörön textilzsákban adták fel nekem a "hazait", biztos, ami biztos alapon. Péter Attila barátunk meg is jegyezte az egyik kanyarnál, mikor harminccal repesztve, a kápolna utcai frissítőzónában épp egy 5 kilós tarisznyával bajlódtam: "Bálintkám, hova készülsz, világgá?"

És azóta nem is egyszer értél célba Nagyatádon, és úgy tudom, más hosszútávú versenyeken is előszeretettel részt veszel.

Igen, az első ironmanem után a hosszú távra való multisport-felkészülés a mindennapjaim része lett, és ez a mai napig tart. A gimis és az egyetemi után a munkás évek alatt is, és család mellett is. Csupán a hangsúlyok változtak. 1999 óta eddig 26 ironmant és - a triatlonokkal együtt - 50 maratonit teljesítettem, ebből tizenkilencet Nagyatádon. Hogy ez hogy fér bele? Nem egyszerű, de megoldható: minden reggel 5 óra körül kelek, és munka előtt sportolok egy jót. Vagy van, hogy a reggeli munkába járást összekötöm 1-2 sportággal, de még előtte nyílt vízben is úszom egyet. Nektek nem kell mondanom, miért jó így elkezdeni a napot.

Családod is elkísér a versenyekre?

Feleségemmel együtt négy gyerkőcöt nevelünk - ők egyébként mind többszörös Iron-, illetve Extrememanók is egyben. Nekik is az életük részévé vált a sport valamilyen szinten, és az, hogy Nagyatádra, és más hasonló "nagy kedvenc" versenyre, sporteseményre (pl. Budapest Maraton) együtt megy a család. Szerintem példamutatás szempontjából is jó a sport a fiatalok felé: azt látják, hogy az "Öreg" minden nap edzeni megy és nem a sarki kocsmába.

Ha család, akkor a szüleimet és a testvéremet sem felejthetem ki: ők az első nagyatádi ironman óta szinte állandó résztvevői a versenyeimnek, a kezdetektől fogva nagyon sok támogatást kapok tőlük is. És természetesen a Gondviseléstől is, a mai napig - ezzel kellett volna kezdenem, in nomine Dei!

Úgy tudom, nem csak a triatlonban űzöd a teljesítményt.

A triatlon sportágai mellett a túrázást is nagyon szeretem, több teljesítménytúrán is részt szoktam venni, ez számomra nagyon jól kiegészíti a triatlont. Itt nagy kedvenceim az 50-100 km közötti hazai hegyi túrák, futások klassz középhegységeinkben, vagy akár az Alpok, Kárpátok gerincein. Egy elég kemény kihívás 2003-ból a svájci Jungfrau Marathon, 2004-ből pedig a Groß-Venediger közel négyezres osztrák alpesi hegycsúcs téli meghódítása volt, gleccserek és lavinák között. A "hazaiak" közül pedig a Mátra 115 (kb. 125 km, 6500+ m körüli szinttel) nyolcszoros teljesítésére gondolok szívesen.

Ehhez azért kell egy fajta életszemlélet.

A hosszútávú triatlon űzése nagyon jól passzol a hosszú távú szemléletemhez, elköteleződésemhez, amelyet az élet különböző területeiről gondolok. Egy feladatra felkészülni, egy jó döntést megalapozni és meghozni, hosszú felkészülést, alapos előkészítő munkát, kitartást igényel. Én úgy tapasztalom, hogy mind az ironmanben, mind a civil életben ezeket a készségeket elég jól lehet hasznosítani, a nehéznek gondolt helyzetekben jól el lehet boldogulni, helyt lehet állni. Talán ezt sem kell különösebben részleteznem nektek...

Úgy tudom, egy egész szobát megtöltöttél nagyatádi relikviákkal.

A tárgyakhoz nem szoktam ragaszkodni (egyre kevésbé; meg aztán minek is), de a Nagyatádon az elmúlt két és fél évtizedben szerzett "ereklyéket" nagy becsben tartjuk. Miután összegyűlt belőle egy "kritikus tömeg", eljött az idő, hogy a saját konditermünkben berendezzünk belőlük egy sportmúzeumot. Az elmúlt közel negyed század versenyeinek részvételeit tekintve - érthető módon - a nagyatádi Extrememan egy elég hangsúlyos szerepet kap ezen a kiállításon: Finisheres érmek a hőskortól napjainkig (az Iron- és Extrememanóról is!), mázas kerámia plakettek esztergált fa keretben és emblémázott egyedi időmérő chipek a kétezres évek elejéről, egy agyag-érem nemzeti színű zsinórral, neoprénre hajazó cipzáras és hímzett galléros finisheres pólók szintén már a "hőskorból", TTT-oklevél - mindezek mind Nagyatádról! Jó virtuális kiállítás-látogatást kívánok minden kedves sporttársnak, továbbá hitet, erőt és egészséget az előttünk álló nagy feladatokhoz!