Életem első Ironman-je

200x150

Miért is készítek beszámolót:

Első ironmanemre mikor készültem bizony voltak olyan szakaszok az edzésben, amikor nem nagyon akaródzott kora hajnalban felkelni vagy késő este futni egyet. Ekkor vettem elő a neten megtalálható korábbi beszámolókat, amik rendkívüli erőt adtak az edzés folytatásához. A korábbi résztvevők beszámolóit olvasva elképzeltem a versenyt, megterveztem a saját teljesítményemet. Mivel rám is nagy hatással voltak korábbi sorstársak élményei, úgy gondoltam megosztom veletek a sajátjaimat.

Gondolkoztam mi legyen a címe a beszámolómnak. Először életem első ironman versenyére gondoltam, de visszhangzott fülembe Dr. Herr Gyula szavai, „Az ironman nem verseny. Nem a táv lekűzdése, hanem az út maga a cél”. Amikor elkezdtem komolyabban a felkészülést még nem pontosan tudtam, hogy ez mennyire igaz, na de ne szaladjunk ennyire előre.

 

Elhatározást megelőző évek:

Fiatalkoromban rendszeresen sportoltam, azonban ez a munkába állással jelentős mértékben csökkent.  Tapasztalva az elsutnyulásomat (remélem van ilyen szó J) kezdtem kicsit megijedni. Ennek hatására elkezdtem rendszeresen kijárni a Margit szigetre futni és 2009-ben lefutottam életem első félmaratonját Márk barátommal 1:46 perc alatt.

Beszéltük utána, hogy hát mégiscsak 2010 jön, a maratoni csata 2500. Évfordulója. Mi ez ha nem égi jel, hogy egy év múlva életem első maratonjára felkészüljek. Hát a felkészülés nem sikerült valami eredményesen. 15km-es futásoknál hosszabb edzést nem igazán sikerült tartani (leszámítva a 2010-es félmaratont), így kész csoda, hogy sikerült 4 óra alatti idővel beérkezni. Az igazat megvallva nem voltunk rá fizikailag felkészülve, így a verseny vége meglehetősen szenvedősre sikeredett. Első üzenetem jövő maratonistáinak és ironman versenyzőinek: „Az aluledzett állapotban nekivágni az erőpróbának nem csak veszélyes az egészségedre nézve, de a versenyélmény jövőbeli részvételektől is elveheti a kedvedet.”

2010-ben tervbe vettük a barátaimmal, hogy leküzdjük a Balatont: körbebringázzuk és átússzuk. Sajnos időjárás miatt 2010-ben még mindkettő meghiúsult, azonban 1 évvel később már sikerrel vettük az akadályt és jobb edzettségi állapotban már a maraton sem volt annyira szenvedős. Azt hiszem mikor összegeztem magamban, hogy milyen komolyabb sportteljesítményeket vállaltam be 2011-ben akkor jött a gondolat, hogy miért nem próbálom meg egyben a hármat…

 

Felkészülés:

Első lépésként faggattam az ismerőseimet, akik már megcsinálták a versenyt a korábbi években és a neten lévő beszámolókat olvasgattam. Végül jött az elhatározás és beneveztem. Igazából a sport versenyekre azért nevezek be, mert akkor ez egy plusz motiváció (rossz idő, fáradtabb napok esetében), hogy csináljam az általános mozgásokat. Azt hiszem ennek tükrében különösen egyértelmű a kijelentés, hogy „AZ ÚT MAGA A CÉL”.

Úszás:

Fiatalkorom óta tudok úszni, igaz ez elsősorban a mellúszásra korlátozódik. Azt azonban meglehetősen jó tempóba és viszonylag kevés fáradtsággal tudom csinálni. A felkészülésben rendszeresen hajnali keléssel Péter barátommal eljártunk a Hajós Alfréd uszodába, ahol még munka előtt kezdetben 2, majd 2.5 végül 3.8km-eket úsztam. Annak ellenére, hogy minden edzés terv, amit a neten találtam a gyorsúszást részesíti előnyben elhatároztam, hogy maradok a mellúszásnál még ha lassabb is. Azt tudtam, hogy a távval nem lehet gond, csak a víz ne legyen hideg….

Kerékpár

Délalföldi gyerekként mindenhova kerékpárral jártam, ez azonban már a múlté. Budapesten véleményem szerint extrém sportnak minősül a kerékpáros közlekedés, így az igazat megvallva már közel 6 éve csak akkor ültem kerékpáron, amikor a konditerembe tekertem, vagy amikor nyáron bicikliztünk a barátokkal. Hát innen nagyon messzire van a 180 km….

A neten utána olvastam a versenykerékpároknak, bicajos ismerőseimet faggattam, végül megvettem egy Gepida Bandon 810-es kerékpárt és nekiálltam az edzésnek. Azt hiszem eljött az idő, hogy a második tanácsot is megosszam a versenyre felkészülőkkel. Ha hozzám hasonlóan rövidebb távokon használtad csak a kerékpárt, akkor a bringa felkészülésre sokkal több időt fordíts, mint amennyit eredetileg terveztél. „A bicikli hosszú edzés a 120 km után kezdődik”.

Én sajnos ezzel a tapasztalattal nem rendelkeztem, így összesen 4-5 olyan kerékpár edzésem volt, amin ennél a mennyiségnél többet tekertem egyben. Összesen 1600 km-t tekertem a bringába, de ahogy ezt majd hamarosan olvashatod kevés volt. Nagyon kevés….

Futás

A futásra a szokásos készülési módot alkalmaztam. Róttam a szigetköröket. Kezdetben csak 2 köröket (10.7km), majd 3 köröket (16km) végül ráálltam a 4 körökre (félmaraton), de ebből összesen már csak négy-öt fért bele a felkészülési szakaszba.

Igykeztem kombinált edzéseket is végrehajtani, azaz a 100km feletti bringák után futottam néhány 3-5 km-t, hogy hogyan áll át a lábam a más mozgásra.

A fenti felkészüléseket követően elérkezett a nagynapot megelőző nap, amikor leutaztam Nagyatádra.

 

Verseny előtt

Sajnos a munkám miatt csak pénteken tudtam lemenni Nagyatádra, így a csütörtöki eseményeken nem tudtam részt venni. Pénteken azonban elmentem átvenni a rajtszámot, leadtam a futó csomagot a strandon, a shopban vásároltam néhány szuvenírt majd részt vettem az „Ironman egy kis tudomán” előadáson. A következő tanácsom minden jövőbeli ironmannek. A táplálkozást nagyon alaposan tervezd meg, és ha hozzám hasonlóan nem a biológia volt a legerősebb tantárgyad az iskolában, akkor mindenképpen ajánlom figyelmedbe Kindl Gábor előadás anyagait az ironman.hu oldalon az aerob és anaerob rendszerek működéséről.

A verseny magyar nyelvű tájékoztatójának a hangulatát szerintem nem lehet írásban igazából átadni. Ezt MINDENKINEK ÁT KELL ÉLNIE. Péter Attila és a szervezők fantasztikus hangulatot varázsoltak a rendezvény megnyitójára az olimpiai fáklyával, a zenével és az első Ironmanesek biztatásával. A következő kiemelendő tanácsom: „Mindenképpen vegyél részt a technikai értekezleten, mert a bíztatás, amit kapsz elkísér másnap az egész verseny és a legnehezebb időszakokban is erőt ad”.

A technikai értekezleten azért is fontos volt részt venni, mivel nekem ez volt életem első triatlon versenye is, így fontos volt látni a depózási stb szabályokat.

Egy kellemes nem túl nehéz vacsora után visszamentünk a szállásra (szüleim és párom kísért el a versenyre) Böhönye mellé és igyekeztem minél többet aludni, amiből kb 4 óra alvás kerekedett.

 

Verseny

Reggel nagyon korán keltünk, hogy időben az úszás helyszínére érjünk. Böhönyéről Gyékényesre menet találkoztam olyan versenytárssal, aki szintén a rajra igyekezett, de KERÉKPÁRRAL!!! Azaz legalább 50km-t tekert mielőtt úszott volna egyet. Hát mit ne mondjak nem semmi bemelegítés J

Reggel bedepóztam a biciklit és nem sokkal utána ki is derült, hogy a tó 24,7 C-os, azaz nincs neoprén. Versenyző társaim meglehetősen rosszul élték meg a helyzetet, én viszont boldog voltam. Természetesen nem annak örültem, hogy a versenyző társaim nem használhatják annyira kedvelt ruhájukat, hanem annak örültem, hogy nem fogok fázni az úszás alatt és remélhetőleg a görcsök is elkerülnek.

Ha van egyáltalán valami, aminek a hangulata a megnyitóval felér, akkor az a rajt. Meg sem próbálom jellemezni az atyát, Vangelis, az ágyút és a sok száz szurkoló bíztatását. Javaslom keress rá a youtube-n az előző évi versenyek videóra, a képek és a hangok magukért beszélnek…

Az úszásban én azt a taktikát alkalmaztam, hogy kiúsztam oldalra a mezőny mellé, jobb elkerülni a véletlen összerúgásokat és a mezőnybe történő beszorulást. Annak ellenére, hogy én mellbe úsztam elég jól sikerült haladnom. Valószínűleg ennek az oka részben az, hogy én minden levegő vételnél láttam merre vannak a bóják és arra úsztam (nem kacskaringóztam. Az első kör 36 perc alatt meg is volt és a második kör is meglehetősen jól sikerült, így 1:13-kor már mentem is öltözni. Kicsit megijedtem, mivel ez közel 10 perccel gyorsabb tempó volt, mint amire előzetesen számítottam.

Az átöltözésnél nem kapkodtam így 10 perc depózás után kezdtem meg a kerékpárt. Nem sokkal előttem érte baleset szegény versenytársunkat, akit elütött egy autó. Remélem jobban van. A kerékpár első 75km-re nagyon jól ment, tartottam a tervezett 28 körüli tempót majd megkezdtem a kisköröket. Hát mindennek lehet nevezni a kiskört, csak „kiskörnek” nem J. És őszintén mondom nektek a kiskör mérete a verseny előrehaladtával folyamatosan növekszik J Háát igen, amint a bevezetőből is kitalálhattátok hiába tartottam bringán az előre megtervezett tempót és igyekeztem visszafogni a „lóerőket” a lábamba, sajnos eltekertem a bicajt. Ehhez nagymértékben hozzájárult véleményem szerint (a kevés bringa edzésen túl) valószínűleg az is, hogy igen jelentősen feltámadt a szél, ami rengeted energiát vett ki belőlem. A 2. kiskör végén pedig, amikor megálltam könnyíteni magamon, akkor bizony elkapta a görcs mindkét lábamat. Itt meglehetősen megijedtem, hogy mi lesz ha nem bírom végig. Elhessegettem a gondolatot és a kör végén megkértem párom, hogy adjon egy kis magnéziumot mert baj lesz. Meglehetősen sok magnéziumot vettem magamhoz (por és pezsgőtabletta formájában is), hogy csökkentsem a görcsöt.

Az utolsó kerékpár kört nagyon lassan tekertem kb 22-23 km/h átlaggal de ennek ellenére tovább fáradtam. A bringa kör alatt a hozzám hasonló állapotba lévő kerékpáros társakkal váltottam pár szót, ami elterelte kicsit a figyelmemet és így jobban telt az idő is. A következő figyelemfelhívásom a jövő ironmanjeinek „Tudom, hogy olvastad, hogy ne tekerd el a biciklit, de még annál is jobban fogd vissza a tempót, mint amennyit elegendőnek gondolsz”

A kerékpárat 7 órás idővel végeztem, azaz 8:23as verseny óraállásnál mentem öltözni futásra. Terveztem egy tusolást de meglehetősen sokan vártak a sorra, így úgy döntöttem, hogy kicsit fújok majd irány a futás.

Gondoltam, innen már nagy baj nem lehet azonban tudtam, hogy figyelnem kell, mivel éreztem, hogy a görcs a magnézium ellenére nem ment messzire. Az első kört nagyon lassú, de folyamatos kocogással kezdtem. Minden frissítő állomásnál ittam vizet is, energiaitalt is. Hiába a lassú körök a görcs egyre közelebb került hozzám és sajnos a 4. Kör végére el is érte a lábamat. Ezt követően 7 olyan kör jött, ahol egyre több séta került a kocogás közé, sőt ha őszinte akarok lenne a vége felé már kocogások voltak a séták között.

Láttam, hogy a versenytársaim (akik még a pályán rótták ekkor a köröket) nem sokkal voltak jobb állapotban, mint én. A szél, a meleg (és valószínűleg a nem elegendő edzés) megtette a kellő hatást és bizony a maratoni távval megizzadtunk. A többes szám első személy azért is indokolt, mivel több fős csapatokba verődve igyekeztünk a köröket magunk mögött tudni. Legtöbb kört Litavecz Annával (Annadoktor néven szerintem minden nagyatádi résztvevő ismeri J) együtt tudtuk magunk mögött, aki elképesztő történeket mesélt a nagyatádi résztvevőkről.

Futás alatt még kiemelném, hogy eljön a pillanat, amikor megéhezel. Anyukám készített krumplifőzeléket fasírttal. Ebből falatoztam és hát a hideg krumplifőzelék a nagy melegben elképesztően jól esett.

Végül elérkezett az utolsó kör, Péter Attila mondta a nevem célegyensbe fordultam és át”szakítottam” a célszalagot 14:20-as időeredménnyel.

 

Verseny után

A táv után párom és a család nyakába borultam és végtelenül büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Anyukám kicsit aggódva nézte a fáradtságomat, de párom megnyugtatta, hogy „a maraton után rosszabbul nézett ki” J

A verseny után elmentem legyúratni magam, majd hatalmas nagy alvás következett.

 

Köszönet nyilvánítások

Először is szeretném megköszönni páromnak a segítségét, aki nem csak a versenyen támogatott, hanem a felkészülés alatt is folyamatosan mellém állt. Szüleim is bíztattak, segítettek, hogy csak a sportra kelljen koncentrálnom a verseny napján. Barátaim is sok erőt adtak a táv leküzdéséhez. Nem csak otthonról bíztattak a verseny napján, hanem előtte és utána is érdeklődtek a verseny felől. Köszönet a versenytársaknak is, akik bíztattak amikor látták, hogy a fáradtság kezd úrrá lenni rajtam (én is igyekeztem hasonlóan a többieknek erőt adni).

És végül,de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a szervezőknek (ideértve a sok száz önkéntest is természetesen), akik energiát nem sajnálva lehetővé tették hogy teljesíthessük a versenyt.

 

Jó tanácsok röviden

1.       Az aluledzett állapotban nekivágni az erőpróbának nem csak veszélyes az egészségedre nézve, de a versenyélmény jövőbeli részvételektől is elveheti a kedvedet.

2.       A bicikli hosszú edzés a 120 km után kezdődik

3.       Táplálkozást nagyon alaposan tervezd meg és nézd meg a honlapon Kindl Gábor előadásait a témában

4.       Mindenképpen vegyél részt a technikai értekezleten, mert a bíztatás, amit kapsz elkísér másnap az egész verseny és a legnehezebb időszakokban is erőt ad

5.       „Tudom, hogy olvastad, hogy ne tekerd el a biciklit, de még annál is jobban fogd vissza a tempót, mint amennyit elegendőnek gondolsz”

 

Záró gondolatok

A versenyről készített beszámolóm annyira tetszett a barátaimnak, hogy többen is fontolgatják, hogy csapatban megpróbálják jövőre az erőpróbát. Én elmondtam nekik, hogy az „Út a cél”, de úgy gondolom, hogy a versenyre való benevezés ad annyi motivációt, hogy erre az útra rá tudjon lépni az ember. Annadoktornak teljesen igaza van, hogy betegséggé nyilvánította a „nagyatadis”-t, amelyet igyekszek én is terjeszteni. Megnyugtatással jelzem, hogy úgy néz ki a betegség levegő útján is terjed…. :-) 

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József