2-3 nap

200x150

Második és harmadik nap Mivel tegnap a blog megírása után feltöltéskor elveszett az anyag, ma két napot foglalok össze. Tegnapelőtt Ádámmal egy hosszabb bickliedzésre vállalkoztunk a bérelt járművekkel. Nem rossz bringák, messze jobbak annál, mint amilyennel én versenyzek otthon: karbonváz, triatlonos kormány, jó váltók, kerekek. Egy baj van csak, hogy nekem kb 10 centivel magasabban kellene lenni az ülésnek, amit nem lehet feljebb húzni. Cseréltünk Ádámmal bringát, mert az övé nagyobbnak tűnt, de aztán ő alóla meg menet közben kiesett a nyereg, még itt a ház közelében. Na mindegy, mi úgysem versenyezni akarunk szóval nekiláttunk a "pályabejárásnak". A mi szállásunk a bringás pálya közepénél található, innen mentümk el a fordítóig. Jó kis hegyes-völgyes út itt-ott igen erős oldalszéllel. Rendesen kellett kapaszkodni a bringába. Lenyomtunk 92 km-t úgy, hogy a fordítónál azért megálltunk egy Budweiserre. Hazafelé megvettük a jól megérdemelt 12-pack Coronát (nálunk otthon Coronita) ami estére el is párolgott. Egy laza levezető tengeri úszás után bementünk Konára, aho a Bubba-Gump nevű helyen ettünk. Ez a Forrest Gump című filmől a rákhalász fekete gyerek Bubba után kapta a nevét. Természetesen többféleképpen elkészített garnélarákból (shrimp) lehet választani, utána pedig egy kelemesen elkészített mahi-mahi nevű hallal folytattuk, két-két korsó helyi sör kíséretében. Isteni volt. Vacsora előtt végigsétáltunk Kona "belvárosában" ahol az öbölben lesz az úszás, ott van a bringás-depó és a végén ide érkeznek be a versenyzők. Ádám felismert egy pár nagy nevű versenyzőt is. A piacon meg vettünk friss ananászt, mangót, papayát, avokádót. Este megnéztük dvd-n az arizónai Ironman versenyt, amit a Józsi és az Erika nyert meg. Nagyon klassz volt, bár már néha belebóbiskoltam. Ez a 4 órai kelés estére mindig kivesz belőlem. Este megérkeztek Brassay Rékáék is akik egy ugyanilyen apartmanban laknak két házra tőlünk. Elég fáradtak voltak, eseménydús útjuk volt. De erről inkább az ő blogjukban olvassatok. Hétfő- Okt. 6 Sikerült megint 3.55-kor kelnem, forgolódtam egy órácskát még, aztán kimentem a nappaliba blogot írni, amit aztán nem sikerült feltölteni. Egy kellemes gyümölcs-reggeli meg némi beef jerky elfogyasztása után futni mentümk Ádámmal. Először arról volt szó, hogy elkísérjük Józsit és Erát egy 4 órás bringázásra, de sikerült magamat lebeszélni erről, a Józsival nehéz lenne tartani az iramot. Futás közben összefutottunk Rékáékkal akik csatlakoztak egy darabig hozzánk. Háát, a Réka elég gyors tempót diktált, így fáradtan is. Egy pár szót hagy írjak a beef jerky-ről is, ami az egyik kedvenc snack-em itt Amerikában. Ez gyakorlatilag vékony csíkokra vágott, fűszerezett, szárított marhahús. Nagyon finom, tápláló és nem hizlal. Szóval a futás az kint történt a sziget főútja mentén, a bringapályán, a fekete lávasivatag közepében. Nem mondom, hogy nem volt melegünk, pedig reggel 8.30-9.30-ig futottunk. De lagalább fogott egy kicsit már a nap. Egy gyors mártózás a medencében, aztán kocsiba pattantunk hárman a Lucával együtt, hogy vágóképeket csináljunk videóval és fényképezővel Erikáról és Józsiról a biciklin kint a pályán. Tök jó felvételek készültek, mindketten nagyon szépen bringáznak igazi jó tartással. Józsi egy kicsit gyorsabb volt, de neki az alaptempója is iszonyatos. Ők bringáztak 4 órát, mi meg megebédeltünk egy kis helyi fish 'n' chips jellegű kifőzdében, megint halat, shrimpet, tintahal karikát. Ebéd után elmentünk Konára bevásárolni, mert este Erika X-terrás szopnzora jött vacsorára. Nagyon szimpatikus srác volt, San diegó-i lakos, ami ugye a triatlon őshazája és szintén Ironman. Rengeteg pletykát érdekességet mesélt az Ironman világából. Én sütöttem steak-ek a kinti grillen, amit elég egyszerűen oldottam meg: besóztam-borsoztam a húst, kentem rá egy kis steak-grill szószt, aztán rádobtam a rácsra. És a végén nem is lett rosz. Ádám összedobott egy kis shrimpet, Erika pedig avocadós-mangós salátát napraforgómaggal előételnek. Jó hangulatú vacsora kerekedett ki belőle és Erikáék aláírták a szerződést is. Kicsi panaszkodtunk a magyar sportolók nehéz helyzetéről itt a luxus apartmanban :)

© 1989 - 2024 eXtremeMan
Designed by Szliczki József