Első IRONMAN teljesítésem avagy amikor az álmok valóra válnak...

200x150

1994-ben 20 éves kölyökként csapott meg először az IRONMAN szele.
Akkor még azonban gyenge voltam hozzá főként fejben.
Kezdeti kudarcok után fel is adtam utána jött 14 év erősport ami igazán csodálatos időszaka volt életemnek.
Nagyon szerettem és az ott megismert hihetetlenül fantasztikus barátok által/között tanultam meg igazából,hogy mi is a VASAKARAT.
Sajnos azonban változtatnom kellett mert a szervezetem kezdte nagyon megsínyleni a tonnák mozgatását így sok sérülés és egyéb negatív dolgok hatására végül is életmódot váltottam.
42 kilót fogytam,futás és bicikli jött a képbe.
Újra éledtek a fiatalkori álmok,az IRONMAN hadművelet kezdetét vette...
Szerencsére korán össze ismerkedtem Temesi Dániel edzővel aki elejétől fogva a tudományt és az észt vitte az én sötétben tapogatozó kezdő balfék jellegű edzéseimbe:).
Teltek a hónapok,sorra jöttek a biztató jelek,felforrt a vér és 2010.augusztus 14-én a szobából online közvetítést nézve a nagyatádi IRONMAN versenyt,eldöntöttem,hogy nem várok éveket,jövőre megcsinálom én is.
Hosszú és kemény edzés hónapok jöttek,megtanultam folyamatos gyorsúszásban úszni télen spinning,sok futógépes futás.
A jó idő beálltával végre kiszabadulhattam a szabadba,innentől lett igazán élvezetes a játék.
Oly annyira elkapott a hév és a lendület,hogy a kiírt edzésmunkát bőven túl teljesítve és edzőmet néha az őrületbe kergetve :)
úsztam 200
bringáztam 6000
futottam 1100 kilométert.
A túlzott lelkesedésemnek köszönhetően sikerült vádliszakadást is összehozni ez némileg hátráltatta a munkát főleg a futás részét.
Azt mondják,hogy maga az Út az igazán fontos és nem a verseny.
Igazuk van.
Új barátokat új sport társakat ismertem meg,csodálatos helyeken járva a felkészülés időszaka nagyon sok élményt adott.

Eme kezdeti nem rövid :) bevezetés után rátérek lassan a versenyre is:).
Már csütörtökön leutaztunk Gyékényesre ami a rajt helyszíne.
A tótól 200 méterre laktunk egy apartmanban.A "banda" a szokásos fergeteges hangulatot hozta ismét:) nem unatkoztunk és a vidámság is 10 emelet magasban végig.
Volt azért bennem jókora belső feszültség is ezt a többiek is észre vették:).
Verseny reggelén végre aztán kezdetét vette mindaz amit annyira vártam és amiért annyit melóztam.
Nem voltam fáradt,5 órát tudtam aludni előtte ami első bálozóként nem is olyan rossz.
Az események felgyorsultak,hamar be depóztuk a bicajokat rövid melegítés és utolsó bandázás után már szólt is a "Final Countdown" utána Vangelis miközben a pap megáldott minket és eldörrent az ágyú...
Felemelő pillanat volt számomra leírhatatlan érzés.

Szokatlan és zavaró volt az,hogy sokan úsztunk egyszerre ment az adok-kapok de nem volt vészes,rosszabbra számítottam.
Később aztán széthúzódott a mezőny de számomra nem lett sokkal jobb a helyzet mert ahová bekeveredtem csapat feltartott és továbbra is zavart de kikerülni vagy leúszni őket nem tudtam mert ahhoz meg kevés voltam.
Így aztán jóleső tempóban húztam a vizet spóroltam az energiával hisz a legelején még tartalékolni kell.
2 körös volt az úszás az első gyorsabb volt mert a másodikban én is elkövettem azt a hibát amit sokan,cikk cakkoztam,egyik bólyát benéztem.Sok idő nem veszett azért de lassabb voltam.
Másfél óra után befejeztem az első versenyszámot ahogy kell frissen üdén.
Rövid depózás után neki kezdtem a 180km tekerésnek.
A pálya eleje csodaszép helyeken vezetett nézelődtem is menet közben.
Hihetetlenül gyorsan telt a táv szinte repült az idő.
Aztán az első kis körben volt ugyan egy rövid megingás de utána szerencsére újra kisimultak a dolgok.
Ezen kis körök alkalmával jó volt többször is újra áthaladni a versenyközponton ahol a kísérők,ismerősök,rokonok,barátok között/előtt azért egészen más eltekerni mint az üres országúton.
Itt történt meg az is,hogy egyik alkalommal nem tudtam minden szükséges cuccom felvenni "röptében",a lemaradt dolgokat Tibi sprintet kivágva hozta utánam futva.
Önzetlen barátság pillanata volt az,acélszívem majdnem megdobbant,Böbe meg majdnem elsírta magát...
Ez volt az egyik olyan pillanat amiért már csak magában is  megérte oda menni...
Sikerült úgy letekerni a távot mint még sosem,a gyékényesi tó partjától a nagyatádi depóbejáratig nem álltam meg egy pillanatra sem.
180km folyamatos tekerés cipőkioldás nélkül.
Minden frissítőt menet közben röptében de még a wc-t is így intéztem.
Bele a mezbe a lejtőkön...Persze a kis dolgot:) nagy nem kellett.
Ilyet is csak most csináltam először.
Jó volt a pályán összekiabálni a társakkal,biztatni egymást csatakiáltásokkal látni ahogy mindenki a bandából halad rendíthetetlenül.
Elég szeles volt a pálya ez sok mindenkit meg fogott velem együtt.
Nem vágtam brutálba a tempót mert kellett még az erő a futásra is hiszen az a legnehezebb és még előttem volt.
Elkeserítő volt látni a nyomorban élő roma falvakat akik az elsuhanó  1-1 több millás bicajok árából sokáig jól lakhattak volna...
Mégis ott szurkoltak nekünk az út szélén és tátott szájjal bámultak,forgolódtak utánunk.
Meg persze csokit,kulacsot is kéregettek de azt mondják ez hozzá tartozik a versenyhez.
Folyamatosan figyeltem a rendszert,működtettem a gépezetet,minden frissítőnél vettem fel vizet vagy izót,csokit vagy banánt.
Minden működött is.
Persze meg tapasztaltam most azt is,hogy nagy különbség van az általam eddig használt sport szeletek és a powerbar közt.
Ég és föld.
Mondjuk árban is:) úgyhogy ezentúl is sport szelet lesz a váztáskámban:).
5 óra 48 perc tekerés után(31es átlag) megérkeztem a depóhoz ahol 10 perc át állás után megkezdtem a legnehezebb részt az utolsó versenyszámot a maratoni futást.
Az eleje szokás szerint jól indult,könnyen pörögtek a lábak de tudtam,hogy ez hamarosan megváltozik majd:).IronSünnel közösen kezdtünk de csak egy kis darabon tudtam tartani a lépést hamar leakadtam Róla.
Tetszett a kialakított pálya,jó sűrűn voltak a frissítő állomások is.
Itt már gyakrabban találkoztunk a segítőkkel,barátokkal,sport társakkal akikkel azért mindig volt valami összeintés,pacsi,csatakiáltás vagy humor vagy a vége felé már csak néha összenézés.
ÖregBaka és Vasapu rendíthetetlen harcosként szinte rombolt a pályán ha csak szembe találkoztam Velük már megfeszültek az izmaim.
Juhász Peti aki első bálozóként olyat mutatott amitől mindenkinek le esett az álla.
Kombinat is nagyon élt:) az a fajta humor amit Ő hoz a társaságba az meghatározó számomra.
Sipire is jó volt ránézni mert leszegett fejjel óriási akarattal haladt előre.
Szaszit és Tepó együtt futott amiért Szaszit messze elvitte a fair play díjat aznap.
Kis ember nagy szív...
Az első körökön csak valahogyan túl akartam lenni,igazából a 6-odikat vártam mert az már túl van a felén.
Onnan már a képzeletbeli fordítótól visszafelé jövök ami számomra mindig könnyebb.
A körök érzésre egyre lassabban fogytak a köridőim viszont azt mutatják,hogy nagy megingás nem volt viszonylag egyenletesen haladtam a Vassá válás felé.
Menet közben volt,hogy nem tudtam vissza reagálni a biztatásra vagy bármi kedves szóra ezért kérem ne haragudjon rám akit érint de természetesen ez nem direkt volt csak a fáradtság azért ott már be tompított kissé.
Nagyon sokat számított és jelentett minden apró szurkolás segítség vagy csak akár egy jó szó ami a megfelelő pillanatban nagyon tud ütni.IronSchwarczi is miután leúszta a CETRENDET még estig talpon volt és segített nekünk.
Ez sem kisebb érdem mint másoké.Mindig próbálok tanulni Tőle csendes szerénységet.
Vele(is) mindig jó bandázni még ha keveset beszél is:) de a jelenlétével is emeli a rangot.
Mély holtpont nem jött a kalapácsos ember sajnos Dáviddal,Kombinattal és Zsoczával volt elfoglalva pedig szívesen átvállaltam volna a nehézségeiket,kár,hogy ez nem megoldható...
Ha lassan is de azért fogyott a táv előttem.
Volt,hogy futótársam is akadt egy-egy darabon ilyenkor extra motiváció és flash magas fokon izzott.
Vakhal Norbi akinek ez a nap csak egy "laza" edzés volt a dupla ultra EB-re,ha csak hozzám szólt vagy rám nézett már attól erősebb voltam:),
Myke aki szintén egy hihetetlen ember akkora szíve van és olyat tud amit még látva tapasztalva is nehéz elhinni,
edzőm,Tepó aki NAGYON értette nem csak a közel másfél éves felkészülésemet ide de azt is,hogy mikor kell mellettem futva olyanokat mondani amik ilyenkor még meg sokszorozzák a maradék kevés erőt és az akaratot is.Nem is tudom leírni mennyire hálás vagyok Neki azért,hogy megtanította a sötétben tapogatózó kezdő balféknek amit kellett és még ha néha le is dobta a láncot a hülyeségeimtől:) akkor is mindig támogatott.
Találkoztam olyanokkal is akik olvasták az írásaimat,követték az Utamat Velük személyesen meg ismerkedni külön ajándék volt.
A frissítőknél belegyalogolva ettem-ittam de nem álltam meg sehol sem egy pillanatra sem.
Brindza István szavait hallottam a nehéz pillanatokban amit egyszer még nyár elején mondott nekem - a futómozgást BÁRMI ÁRON fenn kell tartani mert csak úgy lehet jól haladni.Ha megállsz véged van.Na meg persze a bandában van egy vérrel írt mondás mi szerint aki belesétál az... :)
Így is tettem a frissítőzónától eltekintve futottam.Pontosabban inkább kocogtam:).
Robotként meneteltem a célkapu felé.
Nehéz volt.
Egyre nehezebb.
Éreztem és tudtam,hogy jön végre a kedvenc részem amikor már kegyelemért könyörög a test de a szellem még tör előre...
NINCS IRGALOM!
Futni tovább!
Darálni a távot fogyasztani a métereket tovább és tovább egyik láb a másik után rakni és rakni...
Nagy feeling ilyenkor érzem igazán,hogy élek...
A hideg kóla sem dobott már az égbe utolsó kilométereken pedig edzéseken varázsital volt.
Itt nem segített de már nem is kellett...
Gép pályára volt állva és szoruló torokkal már tudta,hogy IRONMAN lesz.
Ma sikerrel befejeződik az Út ami idáig vezetett.
Utolsó körben óriásit meccseltünk a görcshatár penge éles és vékony határán Ivan Grassóval ez is felejthetetlenné tette a versenyt abszolút felrakta a pontot az i-re.
Teljesen egyértelműen és megérdemelten a szememben Ivan nyert hiszen Ő harmad annyi edzéssel készült fel,nagyon sok munkahelyi és családi kötöttségek mellett ráadásul a lába is sérült volt.
Ekkor leszakadt az eső is mintha égi sírás kezdődne ez végképp drámaivá emelte és olyan magasságba repítette a célba érkezés elmondhatatlanul felemelő érzését,
hogy itt nálam meg is szűnt kis időre a film.
A versenyóra 12 óra 34 perc állásánál célt fogtam.
"Kívül téren és időn.Nem volt határ nem volt korlát.Szabad voltam.Végtelen erők ura."
Ezt a pár mondatot ugyan nem én írtam de hozzá vetőlegesen megközelítik az érzést.
Amikor fel eszméltem már nagy ölelkezés volt mindannyian nagyon örültünk egymás sikerének és,hogy közösen átélhettünk ezt a napot.
Dávid hihetetlenül felszabadult és boldog volt,hogy a nagyon durva és rengeteg holtpontját mind átütve Ő is vasból lett estére.

Saját teljesítményemet nem értékelném csak közepesre.
Mivel nem voltak műszaki gondjaim(CSODA) amik kizökkentettek volna de sérüléseim sem hátráltattak és még mély holtpontok sem jöttek a kalapácsos emberrel így viszonylag könnyű dolgom volt "csak" célba kellett érni.
Természetesen azért elégedett vagyok hiszen másfél év alatt új életet kezdtem,42 kilót lefogyva tisztességgel felkészültem és teljesítettem fiatalkori álmomat.
IRONMAN lettem.
"Megtettem mert elhittem"...Kropkó Péter szavai adják az igazságot.
MINDEN fejben dől el.
Tudjátok kik voltak az igazán kemények?
A 70 éves teljesítő,
a látás sérülten végig küzdő,
a 60 év feletti női teljesítő,
az összes mozgás sérült és fogyatékkal élő teljesítő,
végül de cseppet sem utolsó sorban edzőtársam Tibi,
aki úgy segítette végig az egész hétvégét,hogy a felkészülés utolsó szakaszában szenvedett balesetet és ezáltal kiesett az indulók listájáról mégis önfeláldozóan és közben vérző szívvel leste minden kívánságomat verseny közben...

Nagyon szépen köszönöm MINDENKINEK!

Pécsi Péter

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József