Ironman 2011

200x150

Egy újabb év telt el és izgatottan vártam életem 2. Ironman versenyét, idén már sokkal több ismerőssel, triatlonos baráttal és több triatlonos tapasztalattal. 2010-ben a célom a teljesítés volt, ami sikerült is 15:52-es idővel, így idén a célom egy jobb idő elérése volt, de ha minden jól megy, egy 15 órán belüli teljesítés is elérhetőnek tűnt.

Bár nem sikerült annyit edzenem, mint terveztem, a bringán úgy éreztem sokat fejlődtem, sikerült idén venni egy jobb országútit, amivel sokkal könnyebben ment a tekerés. Úszásnál egyre jobban ment most a gyorsúszás, de sajnos kevés volt pár hónap arra, hogy a kezem is hozzáerősödjön, így abba még most is nagyon hamar elfáradok, így a 3,8 km nagy részét mellbe úsztam idén is. Futásnál idén nem sikerült annyit menni, mint szerettem volna, ez nagyban a Sárvár (ápr.17) utáni combizomhúzódásomnak volt köszönhető, ami iszonyat lassan múlik, még most sem tökéletes…Ha csak futni indultam, mindig éreztem minden lépésnél a jobb combomba a húzódást, de ha triatlonoztam, akkor a futásnál semmi gond nem volt…jót tesz neki előtte a „kis” bemelegítés..:)

Mindezek ellenére az idei triatlon versenyek jobban sikerültek mint tavaly, mindenhol javítottam az időmön, úgyhogy egyre inkább úgy éreztem, meglesz a 14:50 körüli idő…

És akkor elérkezett a verseny..szokásos csütörtöki érkezés, találkozás sok-sok ismerőssel, rajtcsomagátvétel, sms üzenetek beállítása (nagyon jó ötlet volt a ChampionChip-től, a verseny alatt folyamatosan küldte a frappáns smsket egy megadott számra, hogy épp hol tartok) bringaszerelés, kipróbálás, tészta-party, másnap bevásárlás, aztán előadások meghallgatása, futócucc leadás, utolsó taktikák megbeszélése és pihenés.:) Este még kis izgulás, hogyan is tudok majd átmenni másnap reggel a Gyékényesi-tóhoz, mert minden ismerős autója tele volt, de aztán szerencsére Feriék át tudtak vinni…:)

Aznap reggel egész szép idő is lett, minden várakozást felülmúlt…pedig már bekészítette mindenki a karmelegítőt, az esőkabátot,a hosszúújjút a bringára, de végül nem is kellett..:))

A tó vize nagyon kellemes volt, így úgy döntöttem nem veszem fel a rövidújjú neoprént, hanem csak a triatlonos mezbe úszok. És még köd sem volt, mint tavaly, így jó előérzeteim voltak..:)

Időben sikerült bedepóznom a bringát, és még maradt időm kicsit bemenni a vízbe is. Aztán megszólalt a Final Coutdown, mikor is ki kell menni a vízből, mert hamarosan jön a rajt..Még találkoztam Noémivel, sok sikert kívántam neki, első IM-e volt és készültünk sokat együtt…Atival és Ewillel itt már nem találkoztam, de tudtam ők is jót fognak menni, nem kérdés..:)))

És megvolt az áldás, közbe a zene, szokásos libabőr és mehet a rajt…végéről indultam, miután mellbe úsztam, előre engedtem sok embert..a kör felénél néztem az órám, teljesem jó időben vagyok..első köröm 50 perc lett, pont amennyit terveztem…jókedvűen indultam tovább a második körre…ekkor valahogy épp nem volt előttem 50 méteren senki, csak 1 gyorsúszással próbálkozó valaki, aki cikk-cakkba úszott nagyon durván, én meg mellbe úsztam vele 1 tempót…nem éreztem lassúnak magam, mégis olyan nehezen érkeztem meg a bójákhoz…kör felénél megint időcsekkolás és akkor látom, hogy bizony vagy 6 perccel lassabb a tempón, mint az előző körbe…nem tudom ezt hogy csináltam, ez elég nagy különbség…valószínűleg nem volt előttem tömeg, aki húzzon…utána próbáltam nagyobb sebességre kapcsolni, de így is 57 perces lett a második köröm..kicsit csalódva jöttem ki, ez rosszabb 2 perccel mint tavaly, amihez képest javítani akartam 5 percet…háááát...

Nem volt sok időm ezen gondolkodni, próbáltam gyorsan depózni. Úgy döntöttem a triatlonos mezbe megyek végig, nem öltözök át bringás cuccba, wc-t ki kell bírnom a futásig, ott majd meglátom hogyan tovább. 1-2 lánnyal váltottam pár szót a depóba és igyekeztem tovább. 9 perc körül volt a depóm, amibe bevettem már tablettákat, ittam magnézium ampullát, persze előre be volt keverve és készítve meg egy falat müzliszeletet és bekészítettem mindent a bringásmezbe a zsebekbe, ami kellhet!! Mikor igyekeztem ki a depóból, akkor hallom hogy Palotai László, „Ewil” is befejezte az úszást..:))Gondoltam majd a bringán úgyis utolér…de azért igyekeztem kifele és fel a bringára!!

Első 25 km nagyon jól telt, tudtam menni átlagban 30km/h-val, pedig már az első sorompó pirosan világított, mire odaértünk páran, lassítottunk,erre intett a terelő ember hogy menjünk, leállt a vonat miattunk…Ez jó volt, mindenki mosolyogva ment át és élveztük hogy miattunk áll a forgalom..:))) Lassan elérkeztem az első frissítőhöz 1 óra alatt. De tudtam ez volt a dombos rész, meg lesz még 1-2 domb a második 25 km-en is…Ekkor sikerült útközbe egy fél szendvicset legyűrnöm, ami jól esett..:) Második szakasz is 1 óra volt kb, ami még szintén jó idő nekem, úgy emlékeztem tavaly ez hosszabb volt..és már csak 24 km volt Nagyatádig, mikor számolgattam mennyi is lehet a nagykör időm, mikor megcsapott a szembeszél…minden eddig kalkulált időtervem elszállt…sajnos az utolsó szakasz nem sikerült valami jó tempóba, így szinte percre pontosan annyit mentem, mint tavaly, 2:54-t. (terv 2:45 volt)

Bringánál nem volt frissítő segítségem, így minden nálam volt, ami kellhet és mindenhol ettem banánt meg cseréltem a kulacsokat bőszen..Mondjuk a sótabletta meg a magnézium ampulla kimaradt, de mivel a bringa alatt nem tudom kinél volt a cuccom, így tudtam, a futáson már ott lesz Dekáéknál, és akkor majd bepótólom ami kimaradt..:)

Az első 35 km-es körön hamar kiderült, hogy igen durva szél lesz, főleg szembefújt, de sokszor oldalt, a lényeg, hogy eléggé megnehezítette a tekerést…legalábbis én így éreztem..hiába volt könyöklőm, sokáig nem tudtam azon lenni, nem volt kényelmes..nem tökéletes még a beállítása..így váltogattam a kézhelyzetet..Már ekkor éreztem, ebből nem lesz 30 perces időjavítás 180 km-en az tuti..sokszor úgy éreztem, izomból tekerek és nem haladtam, csak 20 km/h-val..kicsit elvette a kedvem, hogy hiába edzettem ennyit és úgy éreztem jobban megy a bringa, most nagyon nem ment..a 2. és a 3. kör sem volt jobb…Itt fordult meg először a fejembe, hogy menjek-e egyáltalán tovább? Már látszódott, hogy az időm nagyon gyenge lesz, és így kérdéses egyáltalán a teljesítés a futáson..nagy javítás meg pláne nem lesz…Mesélte egy első IM-es ismerősöm, hogy ő a bringa 150 km-e után szállt ki, mert úgy érezte nem elég jók a részidejei..hááát, ezt szerintem sokan éreztük így, mégis mentem tovább..az utolsó kör már nagyon szenvedős volt, már sokszor kiálltam a nyeregből, rossz volt már ugyanott ülni 7 órán keresztül…aztán csak vége lett és végre leszállhattam a bringáról!!:))

Depóba külön voltak a nők, így nagyon tágasan öltöztünk 3-an, itt találkoztam Noémivel is, aki nálam jóval gyorsabban úszik, de a bringa neki is nehezen ment, viszont egy kicsit hosszabb depóval volt ideje még fürdeni is…:) Én itt már nem öltözködtem, gondoltam akkor most már végignyomom a triatlonos mezbe. Bringán nem volt vele gond, de a futásra lehet jobb lett volna átöltözni, könnyebb lett volna öltözködni a wc-n..:)

Bringám végül 7:36 lett, 10 perccel rosszabb, mint tavaly…aztán 15 perces depó és jöhet a futás..sapka fel és gyerünk..hamar kiderült, hogy a jobb combom egyáltalán nem fáj, ettől féltem egy picit…ilyenkor már mindkét lábamba annyi fáradság volt, hogy nem is éreztem azt a kis izomhúzódást..:) Első kör nagyon jól esett, bár megálltam mindenhol frissíteni, ahol lehetett, de így is 27 perces lett a kör, ami jónak számít, 30 perces köröket terveztem..

Aztán a második köröm is jól ment még, de ekkor már wc-re kellett mennem, hamar hatott az első körben fogyasztott dinnye..többet ilyet nem ettem, bármennyire is jól esett, nem akartam minden körben wc-re menni…:)

Ekkor már megvolt a bázis, vagyis hogy hol vannak Dekáék, akiknél a frissítőcuccaim voltak egyberakva..minden körbe vettem magamhoz valamit, vagy gélt vagy mg ampullát vagy kólát..egyre fogytak az emberek a pályáról és egyre lassabban haladt mindenki..én is sűrűbben sétáltam, de igyekeztem menni, amennyire bírom…aztán a 6.körnél elkezdett esni az eső…de nagyon…10 perc alatt, vagyis fél kör alatt teljesen eláztam, ekkor odaértem a cuccaimhoz, amibe be volt készítve még egy póló és egy széldzseki is, erre az időre..gyorsan átöltöztem és mentem is tovább…innentől kezdve vagy 2-3 órán keresztül szakadt, amibe csak az volt a rossz, hogy a cipőm is nagyon elázott, és a park másik oldalán annyira sötét volt, hogy a pocsolyákat nem lehetett látni, így majdnem mindig sikerült belelépni…utolsó pár körön éreztem, gyorsítani nem tudok, csak megyek, ahogy tudok..ekkor sokan ott voltak, aki végig drukkoltak nekem, először is Feri, aki kérdezte tőlem minden körbe jól vagyok-e, kell-e valami és persze a többiek, akik már letudták a saját versenyüket és kijöttek drukkolni nekünk, a végén érkezőknek..ide tartozik Vakhal Norbi, Petróczki Szilvi és a párja, Ati, Deka és még sokan mások, van akinek a nevét se tudom, de láttam végig a pálya szélén drukkolni…Köszönöm mindenkinek!!!! Utolsó körömnél még Kropkó Péter is kint tapsolt az út mellett..jó érzés volt nagyon!!!

De összegezve, a végén csak abba reménykedtem, hogy bele fogok férni a szintidőbe..közbe mindig láttam Ewilt, aki kb, félkörrel mindig utánam volt, és neki is drukkoltam, hogy a végén beérjen ő is..

És sikerült a célbaérkezés 15:58-as idővel…az utolsó 20 méter nagyon jó hangulatú volt, hallottam Kremi és Péter Ati hangját is, hogy: „Gyere Eszti, tavaly is megvolt, idén is megcsináltad, 2-szeres Ironman lettél!!!”

Hihetetlen hangulat, sok ember, sok ismerős arc a célnál, ez örök emlék marad! Aztán a célba Major Józsitól kaptam meg az érmet a nyakamba, Kropkó Pétertől a Finisher pólót és persze Feritől a befutócsókot..ez tényleg egyedi élmény!!! Valahogy ez a befutó hangulat idén jobban megmaradt bennem, mint a tavalyi..aztán leültem picit, és nemsokára beért Ewil is, nagyot hajrázott az utolsó körben, igazi kemény meccset vívott ma ő is..Dehát az Ironman ilyen!!

Összességében azt mondanám, ez az idei verseny sokkal keményebb volt, mint a tavalyi, legalábbis nekem. Az időjárás minden arcát megmutatta, és ennek köszönhetően nekem sokkal több holtpontom volt, mint tavaly..Ez az, amire nem lehet készülni…mármint az esőre és a szélre, akkor is menni kell..

Kicsit csalódott voltam azért utána, bevallom, mert úgy éreztem, ez most jobban fog sikerülni…és nem tudom mit tudnék jövőre másképp csinálni..egyáltalán van-e bennem több, ez egy jó kérdés..?..

A gyorsúszást nyilván meg lehetne rendesen tanulni, a bringán meg  a futáson többet edzeni, de kérdés ez munka mellett mennyire fér bele..?..Nem tudom..most úgy voltam vele, jövőre lehet csak váltóba vagy valami más távot keresek..

Aztán közbe Feri nagyon elszántan készül arra, hogy jövőre akkor megcsinálja egyéniben, és mindenféle jó ötletek vannak itt kilátásban, amik a felkészülést nagyban segíthetik..így bennem is felmerül egyre gyakrabban, milyen jó is lenne együtt ott állni a Gyékényesi-tó partján..:)

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József