nem vagy vasból, de néha mégis........

200x150

 

2010. augusztus 14. este ¾ 9 körül beértem az első Ironman versenyemen a célba. Feleségem gondolom örült, hogy végre vége a fél évig tartó Ironman lázamnak. De csak másnapig, amíg nem találkoztam vele a Balatonon. Meglátta a szememben azt, amit nem akart, hogy ennek nincs vége. Akik egyszer voltak Nagyatádon azok nagy része elkapja, és évekig nem lehet kikezelni.

Nálam súlyosbodott a helyzet, kezelhetetlenné váltam.

 

Ősszel eladtam a méreten felüli bringámat, vettem egy passzosabbat, és már tervezgettem a következő nagyatádi kirándulást.

A tél eltelt, erősítéssel, mindenféle mozgással. Nagyon vártam már a jó időt.

Tavasz elején kezdtem a célirányos edzéseket, végre ki lehetett menni bringázni. Idén jó párszor tudtunk Laci barátommal együtt tekerészni az országutakon.

Összességében kicsit kevesebb km jött össze bringában (3000) mint tavaly, de úszásban, futásban ugyanannyi. Viszont sokkal jobb erőben éreztem magam, fogytam is 4 kilót a versenyig. Sokat számított a 2-3 fő felkészülési állomás (Békás 100km, Tour de Pelso 200km, Kisköre féltávú triatlon) sikeres teljesítése. Főként a kiskörei verseny (2.5-80-20) eredményre adott okot a bizakodásra.

 

Úgy éreztem a reális cél a 12óra.30perc lehet. Egy órával jobb, mint tavaly.

 

A verseny előtti nap érkeztünk Nagyatádra, 11-en foglaltuk el a szállást.

Csak most 7 versenyző volt köztünk. Virág, Zita és Zalán az Ironmanó versenyen indult. Vigh Sanyi, Zombori Laci, mint SanyiLaci váltó. Gyuri és én egyéniben.

Ági és Tamás, mint főmindenesek (fotós, kameraman, szállító, segítő, etető-itató, mindenre-figyelő stb). Kati és Móni, mint anyukák, szurkolók.

Pénteken még elmentem a termálba (Anikóval, Krisztiánnal, KDB kollégák) áztatni magam. Este egy pizza, pár sör, aztán szinte zéró alvás.

 

Reggel kis kaja, feltettem a lányaimtól kapott szerencse műtetoválást a mellemre, majd indulás Gyékényesre. Kipakoltunk, bedepóztunk. Felvettem a neoprén ruhát, életemben másodszor.

 

A szokásos rajtceremónia után dörrent az ágyú. Kezdődik. Egész jó bolyt fogtam ki, jól érzem magam még az első ütés után is, ami a bal szemüvegemre jött, a vákuum ki akarta szippantani a szemgolyóm. Adtam egy kis levegőt neki, majd tovább úszás a végtelenbe. Első kör 42 perc, a második kényelmesebb, de mintha gyorsabban telne el, 46 perc. 1óra28 összesen, 7 perccel jobb, mint tavaly.

Gyors öltözködés, de nincs meg a kompressziós zoknim, basszus, addig pakoltam, amíg a futócipőmbe tettem. Szerencsére ott vannak Ágiék, náluk a verseny előtt levetett ruhám. Elkérem azt a zoknit.

A bringusz jól indul, kakaós tekercses reggelivel, jó tempóban. Pörgetek, hogy lazuljon a combom az úszás után. 10-15km-nél jön egy dombocska, leváltok a közepest tányérra elől, mert még nem elég laza a lábam. Majd visszaváltanék a nagy tányérra, és akkor eltört a váltókar, szép ívben repült be a bokorba, „GRATULÁLOK” szakad ki belőlem. Megállok, most mi lesz, VÉGE? Nézem a váltót, kézzel felteszem a nagytányérra a láncot, közben tizenvalahányan elhúznak mellettem. Visszaülök, próbálgatom a hátsót, működik 8 fokozat, az több mint elég, de nagyon megijedtem. Gyorsan telik az idő, mindig van mit csinálni (evés, ivás, beszélgetés a sportárasakkal). A nagy kör (75km) végén várnak Ágiék, odakiabálom, hogy eltört a váltóm, de nem állok meg. Megyek az első 35-sre, a második előtt megállok, elmondom nekik mi van pontosan a bringával, közben Sanyi összerakta az övét, hátha kell nekem. De  nem cserélhetek gépet, az szabálytalan (nem tudom nézik e a bírók). Lecsavarom az utolsó kört is, a szembeszél most már jobban zavart, mint eddig. 6óra 12 perc tekerés után dobom le a kétkerekűt. Sokkal jobban állok most már, mint tavaly, majdnem egy órával előbb kezdem a futást.

 

Ha sikerül egy 4.35-ös maraton futni, megvan az áhított 12óra 30.

11kör a maraton.

A futás első körében megnézem a telefonom, buzdító sms-ek után kutatva. Kell az erő, 12-13 üzenetem van, 2-3-ra számítottam.

 

Óvatosan kezdek, semmi bajom, egyenlőre, de most kezdődik csak a verseny.

Szinte egy tempóban futom a köröket, folyamatos ivással, locsolással, enni nem tudok még. Ég a bőröm nem vettem észre, hogy megégtem a napon.

Nem tudom mikor, de lemegy egy kis dinnye, konyhasó, magnézium. A pulzusom nem mozdul 146-148 körül, végig. Tamást kérem, vegyen valami görcsoldó zselét, italt vagy bármit, mielőtt baj lenne. A következő körben kapom is. Semmi bajom még 7-8. körben sem, csak a térdem fáj nagyon, fejben is egyben vagyok. Kicsit azért kell, hogy Ági „rámszóljon”.

Csak két-háromszor sétálok 10-20 métert a frissítőnél. Szinte egyenletesek a köreim. A 9. körben kezdek számolni, ha nem jön közbe semmi 12.15-n belül leszek. 10. körben már nagyon úgy néz ki. Nem gyorsítok egy métert sem, csak ép nem állok meg. A célegyenes végén már várnak, a feleségem a számítógép előtt követi, bizonyára Ő is ott mered a képernyőre, mert már tudja (kapja az sms-ket, a chippesek küldik a jeleket neki) nemsokára beérek.

Ráfordulok az utolsó egyenesre, Anikó odalép és velem fut, a cél előtt 30 méterrel leválik, és hagyja egyedül emeljem fel a célszalagot. Tavaly nyolcvan embert előztem a futás alatt, most kilencvenet, de leginkább magamat. Végül 4.21-es maratont mentem.

 

És a befutó idő: 12óra 13perc 12mp.

 

Herr Gyula a nyakamba adja az érmemet, egy Hölgy a Finisher polómat.

Ági fotóz, Tamás filmez folyamatosan.

Aztán egy perc múlva a SanyiLaci váltó is beszáguld a célba (10.59-et mentek). Közös fényképek készülnek.

Majd leszakad az ég, gyorsan felvesszük a nekünk járó söröket.

Nem férünk be a kocsiba, így Lacival még én elkerékpározunk a szállásra a szakadó jéghideg esőben. De sikerül Jameson ír ismerősömnek felmelegítenie. Majd kis kaja, sör.

 

E öröm é bodottá!!!

 

Másnap az eredményhirdetésre ketten megyünk Lacival, sokkal előrébb van a helyem, mint tavaly. Hát 1óra 19 percet javultam.

Kicsit hosszúnak tűnik már az idén, de az ott bemutatott film, amit előző nap vettek fel, hihetetlen jó. Mintha újra ott lennénk a pályán.

 

Azoknak akik ott voltak, segítettek (kiemelném Ágit és Tamást, akik nélkül sokkal nehezebb lett volna), illetve a távolból szurkoltak, írtak, gratuláltak, vagy egyáltalán érdeklődtek nagyon köszönöm.

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József