Az utolsó napok...

200x150

 

A szombati verseny után felgyorsultak az események. A kimerítő napot követően sajnos vissza kellett vinnünk a bringákat. Összesen 400 km –et sikerült letekerni a két hét alatt, ami nem olyan rossz teljesítmény, de lehetett volna jobb is.

 

 

 

Vasárnap délután meglátogattuk a Captian Cook emlékművet, amit csak kajakkal vagy úszva lehet megközelíteni. A nagy távolság miatt inkább az előbbit választottuk. Vittük magunkkal a snorkel felszerelést is, mivel ez a rész halakban gazdag. Bámészkodtunk is bőven a víz alatt. Delfinek is szívesen tesznek látogatást ebbe az öbölbe, de azokat nem láttunk.

A tegnapi napra pedig hosszú túrát szerveztünk. A korai kelés után először a vulkáni nemzeti park felé vettük az irányt. Az időjárása most sem nekünk kedvezett, a nagy pára és a szemerkélő eső miatt nem sok mindent láttunk. A lényeg, a mai is működő Kilauea vulkán füstje azonban jól látszódott. Az ezer méteres magasságból a tengerszintre ereszkedtünk, ahol a nemrégiben kitört lávafolyást néztük meg. Vicces látvány a lávából kikandikáló közlekedési táblák és ahol az út az egyik méterről a másikra láva váltja fel.Szerencsére a program nem csak az esős keleti oldal megtekintése volt, hanem a napos tengerpartoké is. Először a fekete homokos tengerpartra mentünk. Ez a rész a teknősök kedvenc helye is egyben. Mi öt tekit láttunk a parton szunyókálni.
Kis autózás és vagy 50 perc gyaloglás után a zöld homokos partot is elértük. Itt hasonlóan, mint a Waipo völgyben meglovagoltuk a nagy hullámokat. Zöld homokkal teli fürdőnadrággal jöttünk vissza a szállásra. Lehet, hogy nem tűnik hosszú napnak, de ezek mellett közel ötszáz km-et autóztunk.

A mai nap pihenéssel és fürdőzéssel telt. Nagyon érződik, hogy nemsokára vége a jó világnak. Tegnap Zsolt hagyta el elsőként a csapatot, ma pedig Miki és Viki hagyják el a szigetet. Holnap viszont Anita és Dávid kivételével mindenki csomagol és irány a reptér. Ki erre ki arra megy… Rengeteg élménnyel gazdagodva és honvággyal vágok neki a két napos útnak. Sajnos szintén egyedül kell megtennem ezt a hosszú utat, de szerencsére vasból vagyok és mindent kibírok. :P

Legyetek jók, találkozunk jövőre Nagyatádon!

 

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József