Ironman lettem

200x150

IRONMAN LETTEM

Még Nagyatádon vagyunk, ma volt a diploma osztó ünnepség.

 

A hotelben pihenve írom le most, hogy milyen volt a verseny az én szemszögemből.

 

 Eljött „A NAP”. Az óránk (azért írom így, mert Nórival mind a ketten beállítottuk, hogy biztos legyen az ébredés) 3:45-kor csörög először. Nemsokára ki is kászálódunk az ágyból, majd egy könnyű reggelizés (2 barack, joghurt, weetabix), mosdó és utolsó ellenőrzés, hogy tuti minden be legyen pakolva. A péntek éjjeli vihar miatt, elég hűvös a reggel. Szaszittal 4:45-kor találkozunk, bicikliket gondosan bepakoljuk, és indulás.

 

5:15-kor elindulunk Gyékényesre, hogy megkezdjük életünk első Ironman versenyét. A szervezők azt mondták, hogy nagyon sokan lesznek útközben, ezt a tömeget vagy kikerültük, vagy elkerültük szerencsére. Az éjszakai égszakadás nyomai mindenhol látszódnak, letört faágak, sár átfolyások, és persze a köd. 5:45-kor érünk Gyékényesre, ahol már sokan parkolnak, pakolnak, készülődnek, és szerintem legbelül izgulnak is kicsit. Elkezdünk kipakolni, majd depózás. Itt már Apukám vár kamerával, majd Katival és Noémivel is találkozunk. Közben bemondják, hogy a víz 25,6 fokos, így nem szabad használni a neoprént. Átgondolom, hogy mi legyen, és úgy döntök, hogy nem kockáztatom meg, hogy a mez kidörzsölje valahol a hátamat, vagy a karomat, ezért úszógatyába kezdek. Chip kontroll után Myke hangjára leszek figyelmes, aki még ad néhány jó tanácsot. Nóriék a chip szőnyegnél állnak, hogy jól lássanak mindent. Odamegyek, adok még egy csókot neki. Felcsendül a régen várt Final Countdown. Az atya megáldja a vízet, miközben a Vangelis zenéjére libabőrözik a testem. Ágyúdörrenés!!! Elindul mindenki. Belevetem magam a jó meleg tóba, és elkezdem a könnyed tempózást. Sajnos emlékezetből úszunk, mert a köd miatt nem látszik egyik bólya sem. Óvatosan megyek, nehogy lerúgja valaki a szemüvegem. Szép, tiszta a víz a másik végében még az alját is látom. A visszaút rövidnek tűnik, mikor kifutok, Nóri szavait hallom. Visszavetődök a vízbe, úgy érzem, hogy tudok jobb kört is menni. Ráúszom egy lábvízre és azon haladok sokáig. Pár embert megelőzök, a végén még egy kicsit felpörgetem a karjaimat, már úgyse kellenek sokáig J. Mások is így tesznek… Kifutok, felkapom a csomagom, irány az öltöző. Persze a női felé futok, még szerencse, hogy mellette van a férfi is. „Átkapom” a mezt, futok ki a kerómhoz, közben elveszik a kezemből a csomagom. Befutok egy sorba, ekkora realizálom, hogy nem itt depózom. Na, mondom magamban: Dani, nyugi, nézz körül, ne siess! Megtalálom. Bukó, kesztyű, rajtszám felvesz, napszemüvegem párás, nem látok benne semmit.

 

Nekiindulok a kerózásnak. Élvezem, ahogy gurulok, pörgős áttéten nyomom. 10 percnél már érzem, hogy enni, meg inni kell. Az út egész jó minőségű. Beérünk az arborétumba, ahol legnagyobb meglepetésemre Tepó, 1025 stb. feliratokat látok. Nagyon feldob, egyből tudom, hogy Myke-ék partizánkodtak itt. Néhány sárfolyáson át kell gurulni, de csodálatos a környék. Enyhe emelkedők, ahol tudom, hogy nem szabad izomból mennem. A frissítőnél elkapok egy banánt, aztán kikanyarodok a teljesen új aszfaltcsíkra. Felváltok, mert érzem, itt menni fog a Focus rendesen. Tekerek, előzgetek, engem is előznek, és pikk-pakk eltelik az első 50km. Itt is elkapok egy banánt, és már nyomom is tovább. Szépen haladok Nagyatád felé. Atád határában Noémi buzdít. Beérek a frissítőbe, egyik oldalon a családom buzdít, a másikon pedig Nóri gondoskodóan kezembe nyomja a kulacsokat. Nézek előre, hogy hol lesznek a száraz kaják, mikor hallom a hátam mögül, hogy álljak meg. Látom, hogy Nóri apukája rohan felém a másik oldalról, kezében a szendómmal, és az űrszeletekkel. Hallom Nórin, hogy nagyon mérges rá. Mint utólag kiderült, le is tolta nagyon… A szendóból 3 falatot tudok enni, de jól esik egy kis sós kaja. Leöblítem vízzel, és elindulok az első kis körömre. Élvezem a tekerést, pörögnek a lábaim. Nagytányérom tekerek, csak a hátsó soron váltogatok. Ötvöskónyi-Beleg-Segesd kör hamar eltelik. Végén „utolér” Joe, és elszáguld mellettem egy emelkedőn. Jöhet az újabb frissítés. Nóri adja a kulacsot, Myke pedig vár a kajákkal. Jól vagyok. Ismét 3 falat a szendóból, amit már hagyományosan Noémihez dobok ki. Lelkesít mindenki, ez nagyon jól esik. Ötvöskónyinál egy kicsit rákapcsolok, mert mellém ér egy lány és gyors. Ha ő bírja, akkor nekem is kell. Előzgetjük egymást, mert az emelkedők jobban fekszenek. Kemény a tempó. Belegnél lehagyom Witchet, majd Ötvöskónyinál Ironsünt is. Mindkettőjüket buzdítom egy kicsit. Frissítésekre figyelek, iszom, és szinte mindegyik frissítőnél veszek egy banánt, néha powerbar szeletet is. Nézem az órám, és tudom, hogy ez a kör gyorsra sikerül. Ismét frissítő zóna a szokásos adagokkal. Jó ide beérni, mert újra látom családtagjaimat és sokan tapsolnak, lelkesítenek mindenkit. Az utolsó körömnek úgy indulok neki, hogy kicsit visszaveszek a tempóból, gondolva a közeledő maratonra. A lejtőkön próbálok gurulni, illetve a lábaimat lazítani. A talpam már igencsak fáj, remélem nem fog akadályozni a futásnál. Itt a depó. Elveszik a bringám, én meg elindulok az öltöző felé. Átkapom a futócipőm, száraz zoknit is húzok, sapka a fejre, egy kis arcmosás, és indulás.

 12 kör van még hátra. Nóri vár a frissítőnél a megbeszélt dolgokkal, de jól érzem magam, így nem kérek semmit. Apukámnak mosolygok a kamerába. Elfutok az embertömeg előtt, és úgy döntök, hogy az első bokornál megállok vizelni. Egyből könnyebb a futás. Az út keresztülvisz a parkon, ahol nagyon jól esik az árnyék. Visszafelé a frissítőnél iszom egy pohár izót. Visszafelé Myke-ék lelkesítenek, illetve locsolnak vízzel. Telnek a körök. Nóritól mindig viszek az útra egy kis kulacs vizet, vagy izót. Mosolygok szurkolóimnak, hogy ne lássák rajtam a szenvedést. Aranyosak, tapsolnak, örülök, hogy látom őket! Ez már a negyedik kör. Fáj a gyomrom. Nem tudom mi lesz. Görcsöl, néha jobb, de nyugtalanító. Próbálom elterelni a figyelmemet, de nem megy. Vasapu utólér. 3 körrel vagyok előtte. Jó tempóban fut, de nem bírom a görcsök miatt. Kritikussá válik az állapotom, így döntök, irány a Toi-toi. A frissítőnél Nórit kérem, hogy fusson utánam a papírral. Myke-ékat meglátva kérem, hogy szerezzen zsepit, mert lehet, hogy Nóri nem ér ide időben. Rohan, és szerez. Igeeen, irány a budi. Foglalt, toló fájdalmaim vannak. Közben meghallom Nóri hangját. Felszabadul a slozi, és minden jóra fordul. Megkönnyebbülök. Lemerevednek a lábaim a toi-toiban töltött idő alatt, ezért sétálva indulok újra. Egyszer csak hátba veregetnek, ismét Vasapu az. Megváltóként érkezett. Felveszem a tempóját. Pont jó. A frissítőnél betolom a gélem, meg eszem egy kis dinnyét, mert kiüresedett a gyomrom. Már csak 4 kör. Myke-ék is boldogok, mikor újra látnak. Buzdítanak, hogy összeállt a mozgásom. Minden körben lelocsolnak hideg vízzel. Ez szinte új életet önt belém. Tízedik körnél érzem igazán, hogy újra jól vagyok. Nóri is boldog, amikor meglát. Nevet rám, és ujjong, ahogy látja rajtam, hogy „jól” mozgok. Már csak 2 kör. Ezt már akárhogy megcsinálom. 11. Kör. Kicsit ismét szétesem, de ahogy felszívódik a gél és a Magnézium mindjárt jobb lesz. És igen, itt az utolsó kör. Nyújtom a lépteimet. Myke kiabál, hogy még sikerülhet az idején belül mennem. Ivan Grasso fotóz, Myke filmez. Szinte új erőre kaptam. Ráfordulok a befutóra, ahol Vasapuval találkozom, aki megvár, hogy gratuláljon. Nagyon rendes tőle. A hangosbemondóba a nevemet mondják. Irány a célkapu. Önfeledten futok át rajta, szinte megállni is alig tudok a túloldalán. Megcsináltam! Megkapom a rég várt finisheres pólót, és a nyakamba akasztják az emlékérmet. Nórit látom meg először, kinek a nyakába borulok, és ekkor felszabadult minden feszültség. Könnybe lábadnak szemeim, és hallom, ahogy Nóri is elérzékenyül. Egymás nyakába borulva sírunk kicsit, miközben ölelgetjük egymást. Családtagjaim és szurkolóim is megérkeznek, fotóznak, de kimerült vagyok. Próbálom megköszönni mindenkinek a segítséget, a szurkolást és mindent, ami értem tettek. Lábaim már nem tartanak, ezért leülök.

Hihetetlen. IRONMAN LETTEM!

Számszerű adatok: 11ó30p49mp

Úszás (3,8km): 1:14:45

Depó: 4:52

Kerékpár (180km): 5:19:48

Depó: 5:19

Futás (42 km): 4:46:06

 

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József