Túl a legizgalmasabb napokon

200x150

Szombat reggel 3 órai kelésünket követően elindultunk Konába, hogy a három magyar résztvevő mellett szurkoljunk a közel 1800 rajthoz állónak. Gyékényesi hangulatot idéző zenék, izgatott versenyzők és óriási nézősereg kiséretében reggel 6 óra 45 perckor elrajtolt a profik mezőnye, majd negyed órával később az "amatőrök" serege.

A rajtot Ádámmal egy 3 méter magas hangszoró álványról néztük meg, ami garantálta a tökéletes rálátást és egyben a halláskárosodást is. Már kora reggel magasra kúszott a hőmérő higanyszála és igazán ekkor döbbentem rá, nem is olyan egyszerű egy Ironman versenyt élőben végigkisérni... Ádám már jól ismeri a pályát, pontosan tudta, hogy hova érdemes állni, így mind a kerékpáros, mind pedig a futó szakaszt jól nyomon tudtuk követni. Mivel nem vagyok sportújságíró, és nem is ismerem ki magam a világ ironmanes élvonalában, ezért a saját egyszerű szemszögemből a következőket láttam: úszásból két versenyző tudott egy kis előnnyel kijönni, majd sorban jöttek a többiek. A bringát Chris Lieto már tetemes előnnyel fejezte be, ami nekem nagyon tetszett, nem csak azért mert a kerékpár a kedvenc számom, hanem mert nekem is ez a rögeszmém: a bringát el kell nyomni! Aztán sorban megjelentek a többiek, és egy izgalamas futást követően Greg Alexander állt fel a dobogó tetejére. A kerékpáros fenegyerek, pedig egy remek futással a második helyet szerezte meg. Persze igazán honfitársainkért izgultunk, akik nem csak az ellenfelekkel, hanem az elképesztő körülményekkel is megküzdöttek. Minden elismerésem Erikának, Anitának és Zsoltnak! A nőknél új pályacsúccsal nyertek, ami tovább csökkenti a távolságot férfiak és nők között. Talán már említettem, hogy nem szeretek versenyt nézni, sokkal inkább résztvenni benne. Sajnos ebben az évben Józsiért nem szurkolhattunk, az egykörös kerékpáros pálya és a nézők szempontjából nem túl kedvező kétkörös futópálya sem tetszett igazán. Így este átgondolva a versenyt arra jutottam, jó lenne egyszer itt rajthoz állni, de a nagyatádi hangulatot, szellemiséget ez a nap nem tudta felidézni és felülmúlni.

Sajnos a tegnapi napon visszavittük a kölcsönzős kerékpárokat, ami érezteti velünk, hogy már csak pár nap a hawajozásból... Így most egy picivel több időt szántunk a pihenésre, jókat ettünk a már törzyhelyeknek számító Bubba Gump étteremben és a sörgyárnál. Persze a mozgás sem maradt el a kerékpár nélkülözésével, gyakrabban vesszük elő a futócipőnket. Ma este Ági hagyta el csapatunkat, holnap reggel pedig Luca és Majorka indul vissza Arizonába. Aminek nagyon örülök, hogy Józsi állapota napról-napra javul, így hamarosan folytathatja a munkát. Hihetetlen elszántság van az arcára írva, szerintem ez a rövid kis kényszerpihenő és a verseny külső szemlélése még nagyobb energiákat szabadít fel benne.

Holnap hosszú napunk lesz, túrázással, búvárkodással és kajakozással színesítve, az utolsó napokat is maximálisan kihasználjuk. Vágyakozva az otthoni 5-10 fokos, esős, őszi időjárásra tovább küzdünk a 35 fokos meleggel és a 26 fokos óceánnal....

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József