Hosszú beszámolóm egy hosszú napról

200x150

30. eXtremeMan, Hosszútávú Triatlon OB, Nagyatád

3,8 km úszás: 2:10

180 km bringa: 7:37

42,2 km futás: 7:18

Összesen: 17 h 19 min

  Azt hiszem, az első ironman olyan, mint az első szerelem. Egy életen át elkísér. Az idei féltávjaim alapján egy 14-15h közötti végeredményben reménykedtem. Ez a bringa végéig reális is volt, pedig a 130. km körül már kezdtem szédülni és izzadni, dehát 40C-ot mértek a pályán... Aztán a bringáról leszállva leesett a vérnyomásom, és azóta sem találtam meg. Forgott körülöttem egész Nagyatád, izzadtam és alig hallottam. Úgyhogy kólát ittam (sótabletta helyett..., ma is tanultunk valamit), de a koffein ezúttal nem hozta a várt hatást. Iszonyatosan kiszáradtam, így a maraton egy 7h-s élet-halál harccá vált. Dehát nem nyavalyogni jöttünk, hanem triatlonozni. A szintidőt a hőség miatt kitolták, így még épp befértem. Apu sajnos bringán kicsúszott az időből. Az éremgyűjteményt azért így is gyarapítottuk, mutatom az optimista rajt- és postmortem célfotómmal együtt.



  Köztudott, itt "az út maga a cél". Én ezen az úton 9 éve indultam el, amikor Bende (nagyfiam) születése után betoltak a műtőbe, és a 2h-s műtét alatt egy 3:50-es maratont álmodtam. Aztán felébredtem deréktól lefelé lebénulva. Nehéz volt az út, de nem voltam egyedül. Olyan segítőkre leltem, akik úgy érzem, a szívük egy darabját adták nekem, hogy az enyém olyan erős legyen, hogy ma a célban várjon engem. Kedves sebész és gyógytornász kollegáim, barátaim, Nektek köszönhetem, hogy mostantól újra ember lehetek!

Most már a török nyilát is állom! Jövőre pedig só, 14h



© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József