"Úton lenni a boldogság" (by Hobó)

200x150

2015.júli.25-én teljesítettem az Ironman távot, hivatalosan a hosszú távú triatlont. Talán, így egy hét el teltével már elhiszem, hogy sikerült. Tavaly, amikor 3fős váltóban mentünk és én voltam az úszó ember, az egyéniek rajtját nézve Szlaukó Robival eldöntöttük, hogy 2015-ben megcsináljuk mi is. Nagyon hamar elrepült az egy év, és máris ott álltam a Gyékényesi-tó partján, több mint 600 őrült triatlonos között, akik az aznapra jósolt 37fok ellenére is vállalták az indulást! A rajtceremóniát, Vangelis zenéjét és a rajtot jelentő ágyúdörrenést nem lehet leírni (még most is beleborzongok), azt át kell élni!!! Egy éve készültem erre a napra, minden úszóedzést, minden km futást és bringázást ennek rendeltem alá! A súlyomat is sikerült a „megálmodott” 80kg-ra levinnem, tehát úgy éreztem meg tettem ami tőlem tellett. Kíváncsian vártam, hogy mire lesz elég? Szeptember 4-én (nem sokkal a nevezés leadása után) vettem egy A4-es füzetet, és minden nap leírtam 1x a következő mondatot:

13 és fél óra alatt célba érek Nagyatádon! Nem hiszek az agykontrollban, de gondoltam hátha „bevonzom”! J Az úszásra 1:20 és 1:25 körüli időt terveztem, az első kör végén 40percet mutatott az órám, gondoltam „király vagy Szami” ha kicsit lassulok is meglesz a célidő. Máig nem tudom merre járhattam a második körben, de amikor partot értem Péter Attila (szpíker) bemondta, hogy 1.30! (3800m)  És az én órám is ezt mutatta! L Na nem mintha nagyon sokat számítana, de tavaly is pont ennyit úsztam. Mindegy, gondoltam ezt majd Mariannal (úszóedzőm) átbeszéljük. Irány a depó, öt perc múlva már a nyeregben ültem és elkezdtem darálni a 180km-t. Ez a legerősebb számom, eredetileg 6órát terveztem rá, de mindig mindenki figyelmeztetett, hogy tartalékoljak, mert kell az erő a futásra. Na az első 75km-em amíg Nagyatádra értem, 33km/h átlagot hozott, ezt nem mondhatnám spórolósnak. A Segesdi fordítónál nagy meglepetésemre megjelent a párom (Muki) és a lányom (Enikő). Úgy volt, hogy Nagyatádon lesznek, de így sikerült és nagyon örültem Nekik!  Ötvöskónyinál volt megbeszélve a barátaimmal egy egyéni frissítőpont, de amit Ők ott csináltak, azt még most sem nagyon hiszem el!! Napernyők, nyugágyak, kerti grill!!! kereplők, dudák, kifeszített szurkolói lepedők és még nem is tudom mi?! És elképesztő hangulat! Itt összesen 10x láttuk egymást, minden alkalommal óriási energiákat adott a szurkolásuk. Nem tudom elégszer megköszönni!!! A 3db 35km-es körben kicsit visszavettem és persze fáradtam is, de végül 6óra 3perc alatt végeztem, amit jónak ítéltem. Rövid 3-4perces öltözés után már kint is találtam magam a futópályán. Ekkor mondta be Péter Attila, hogy a versenyben vezető Flander Marcinak még 2köre van hátra!!! Ugye a maratonhoz 8kört kellett futni, na persze mi nem a Marcival versenyzünk. Ekkor du.negyed 4 volt, hétágra sütött a nap, szerintem olyan 35fok lehetett. Jellemző, hogy kb.2km-nél megolvadt az út bitumen javítása, kerülgettük, hogy ne ragadjunk bele. Úgy számoltam, hogy a célidőmhöz elég egy 5 és ¾ órás maraton, amire mindenképpen alkalmasnak éreztem magam. A futás már a második körtől kocogás/gyaloglás kombináció  volt, de erre számítottam is, sajnos ez a leggyengébb számom, de igyekszem javítani. Sajnos a gyomrom a 4.és 6.körben is felszólított a Toy-toy meglátogatására, de azért mentem tovább. 20km környékén jártam amikor az időjárás is megkegyelmezett, remek kis felhők jöttek és a hőmérséklet is elviselhetőbb lett! A szurkolás ismételten óriási volt, fantasztikus érzés így futni. Végül eljött az utolsó km, valahogy minden fájdalom kiment a lábaimból, és tényleg eufórikus állapotban 13óra 13perc és 1mp-kor átléptem a célvonalat! Leírhatatlan boldogságot éreztem, a köszönet rózsáját átadtam Mukinak, majd percekig csak zokogni tudtam. Ott voltak a Barátaim, a Lányom, csapattársak….fantasztikus volt, semmiért nem cserélném el azokat a pillanatokat! Két futós csoport tagja vagyok, az Iramcsigák és a Runberries tagjai is drukkoltak személyesen vagy a neten keresztül! Köszönöm nekik is és mindenkinek!!!  Az Extrememan szlogen szerint „Az út maga a cél”, az utat végigjártam, de elindulok rajta újra mert „Úton lenni a boldogság”!

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József