Az Én Utam avagy Kérdezz felelek

200x150

Egy sikertörténet kérdezz-felelek formájában, avagy Bubcsó Botond pilóta útja az IRONMAN cím eléréséig

 

-          Jelenlegi információink szerint Ön az első magyar közforgalmi pilóta, aki teljesítette a 3800 m úszás, 180 km kerékpározás és 42,2 km futás távot, mellyel büszkén viseli az IRONMAN címet. Igaz ez?

-          Igen, valószínűleg. Több légiközlekedésben dolgozó munkatársam is rendelkezik már a címmel, de egyikük sem pilóta, illetve nem magyar állampolgárok.

-          Hogyan jutott erre az elhatározásra?

-          2012-ben betöltöttem 40. életévemet és az egészségem megőrzése érdekében úgy döntöttem, hogy munkámmal összeegyeztethető sportágat választok, ezért júliusban Bánhidy Attila barátommal, a kezdők minden esetlenségével, váltóban elindultunk a nagyatádi EXTRÉMEMAN versenyen, amit sikeresen teljesítettünk. A díjkiosztó ünnepség emelkedett hangulatában elragadott a hév és megfogadtam, hogy egyszer egyedül is megpróbálok a számomra akkor még embertelennek tűnő távon végig menni.

-          Ez három éve volt. Mivel telt ez az időszak?

-          Eleinte el voltam foglalva a megfelelő felszerelések – mint például a laikusok számára jelentéktelennek tűnő pulzusmérő óra – beszerzésével. Aztán, - ma már megtisztelve érzem magam, és hiszem, hogy mondhatom – megismertem Dr. Herr Gyula (Belgyógyász, kardiológus szakorvos, az EXTREMEMAN Nagyatád atyja, versenyigazgatója, a szerk.) barátom, aki egy komolyabb teljesítménydiagnosztika alapján triatlon sport versenyszerű űzésére alkalmasnak talált. Szép lassan beiktattam hektikus hétköznapjaimba a reggeli úszást, télvíz idején az otthoni spinninget és a számomra legnehezebb számot a futást is.

 

-          Hogyan építette fel hónapról-hónapra a fokozatos terhelést, és milyen tanácsot adna ezzel kapcsolatban a kezdőknek?

-          Három év nagy idő egy ember életében, s ahogy mindenkiében, az enyémben is rengeteg váratlan és sokszor fájdalmas szituáció adódott, ezért, mindezekkel egyetemben tartott nekem a felkészülés ennyi ideig. Egy korombéli, egészséges ember kb. két év jól felépített edzéstervvel már elérheti az áhított címet. A kulcs talán a fokozatosság és a tudatosság elve. Tisztában kell lennünk képességeinkkel, egészségi állapotunkkal, így tudjuk a magunk számára kitűzött, reális célt elérni. Nagyon fontos vízbiztonság, hiszen a versenyek mindig természetes vagy bányatavakban kerülnek megrendezésre. Ezzel kapcsolatban azt tanácsolom, hogy szakértő segítségével érdemes úszástechnikánkat fejleszteni az erőbeosztást szem előtt tartva, hiszen az úszás csak az első szám, abból, egy átöltözést követően már kerékpárra kell ülni és 180 km-t tekerni. A kerékpár vásárlásánál is érdemes szakavatott emberek segítségét igénybe venni, hiszen a táv alatt egy nem megfelelő biciklivel komoly gerincfájdalmakat szenvedhetünk el. A futásnál talán a legfontosabb kiegészítő a lábboltozatunknak (normál, magas és lapos lehet a szerk.) megfelelően kiválasztott cipő. Aztán elsőre nem is tűnhet oly fontosnak, de mégis szerintem az, hogy találjunk közösséget, csatlakozzunk ezzel a sportággal életvitelszerűen foglalkozó társasághoz, akikkel a közös edzések alkalmával tapasztalatokat tudunk cserélni.

 

-          Ön is csapatban edz?

-          Igen. Olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy tagja lehetek egy csodálatos csapatnak, akikkel minden, felmerülő kérdésemet meg tudom beszélni, akik inspirálnak, támogatnak, ahogy igyekszem én is őket. Nem mellesleg élményszámba megy minden velük eltöltött idő, hiszen szép lassan, úgy érzem barátok is lettünk.

 

 

-          Mesélne a nagy napról is?

-          Szívesen. Még júniusban a Velence 51.5 versenyen rajtam kívülálló okok miatt a kerékpáros szakaszon nagyot buktam. Valami blokkolhatta a kerekem és sajnos a Székesfehérvári Kórházban kötöttem ki, ahol két napot töltöttem el megfigyelés alatt. Számtalan horzsolással és zúzódással, egy-két öltött sebbel szerencsésen megúsztam. Akkor és ott éreztem meg igazán a belső elhatározás lényegét. Tudtam, hogyha a fejemben rendet teszek, hiába kerültem bokszolói nyelven padlóra, meg tudom csinálni. Hittem magamban, az elhatározásomban, hogy nem vagyok hajlandó bedobni a törülközőt. Ettől a gondolattól vezérelve a felépülési időszak után folytattam mindent, ahogy azt előtte, s egyetlen percig nem hagytam, hogy eluralkodjon bennem a kétség. Így ébredtem hajnalban Nagyatádon. Egészséges izgalommal vártam a Gyékényesi-tó partján a startot jelző ágyúdörgést.

              

 

 

Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki háton ússza le a távot, ez egy kicsit nehezebb a tájékozódás szempontjából, de én így szeretek úszni.

 

 

Nemes egyszerűséggel bemelegítésnek fogtam fel, ügyelve arra, hogy tartalékaim maradjanak a másik két számra is. Fejben felidéztem az elmúlt időszak befektetett munkáját, a barátokkal eltöltött horvátországi edzőtáborokat, Theo Spilleman példaképem, sporttársam csodálatos születésnapi meglepetés tekerését, és könnyedén szálltam kerékpárra.

 

 

 

 

A köröket róva éltetett a tudat, hogy én uralom a testem, megadva neki mindent, amire szüksége van. Megálltam a frissítő állomásokon, köztük szerető családom feltöltő pontján is, hiszen egy Ironman versenyen mindenre van idő. Élveztem a pálya szélén álló szurkolók biztató szavait, a kedvességet és erőt, amit ilyenkor egy szerető tömeg adni képes. Itt szeretném ezt megköszönni, szerintem minden versenyzőtársam nevében, mert a rekkenő hőség ellenére kitartóan láttam őket körről körre.

 

Sokat segített, hogy pusztán pulzusomat figyeltem, - betartva az edzések alatt tanultakat - igyekeztem mindig a megfelelő szinten tartani. A depóban uralkodó, utánozhatatlan hangulat, Péter Attila humorral átitatott tanácsai újabb löketet adtak. Egy gyors zuhany után futócipőt húztam.

 

 

A futásnál egyetlen szempontot tartottam magam előtt, hogy ne vesszek el végtelennek tűnő kilométerek számolásában, hanem csak frissítő állomástól frissítő állomásig fussak, erőmet tudatosan beosztva, figyelve a szükséges folyadék, só és gél bevitelére. Tulajdonképpen fejben győztem le önmagam úgy, hogy közben a testem kellőképpen felkészítettem e komplex verseny kihívásaira. Boldogan fogtam Kedvesem kezét a célba érkezésnél, hiszen minden a terveim szerint alakult. Kiélveztem a verseny ünnepi hangulatát végiggondolva az utat, ami elvezetett idáig, hiszen ettől szép és ettől igaz a verseny mottója, miszerint az út maga a cél.

-          Csodálatos mottó. Mit üzenne azoknak, akik kacérkodnak a triatlonnal?

-          Nehéz világot élünk és sokszor tapasztalom sajnos, hogy valójában sokan nem élnek, a szó nemes értelmében. Hajtanak valami elérhetetlennek tűnő dolgot, ettől benne ragadnak a múltban, vagy a feltételekkel teli jövőre hárítják a felelősséget. A sport szempontjából egy lényeges elem a mindennapi tudatos gondolkodás, a jelenben elvégzett munka, örömben, barátokkal együtt megélve, így építve a jövőt, egészséges szellemben, egészséges testben felelősséget, kitartást tanítva a következő generációnak. Mit üzenek, azt, hogy hajrá, tudatosan, felkészülve minden lehetséges. Nincs nagyobb élmény, mikor legyőzöd önmagad és igaz barátok, szerető családtagok szorítják a kezed a célban.

 

Sinotti D.

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József