Egy ünnepronto Svàjcbol

200x150

Elöször is szeretnék elnézést kérni az ékezetek miatt, német billentyüzet miatt nem lesznek hosszu o-k illetve ü-k sem màs Magyar specko ékezetek :-). Megrobàlom rövidre fogni... Svàjcban élek màr 5 éve és itt készültem fel Atàdra tudatosan, de a történet elöbb kezdödött. Kb 7 éve üzöm az orszàguti sportot amatör szinten de viszonylag sok versenyen vettem màr részt. Az elmult években bejàrtam az összes Alpenpass-t Svàjcban illetve az összes nagy Alpen Challangen tul vagyok kivéve egyet. Tavaly Augusztusban ugyanis elvéreztem a legnehezebb hegyi egynaposon az Alpenbrevet Platina challenge-én. Ez egy 280km-es majdnem 8000m szintes 5 oriàshegyes menet. Ebbe a verseny felkészülésébe közel 1 évet raktam, több mint 11e km-t több mint 100e m szint különbséggel, de mégis 220km utàn fel kellett adnom kihülés miatt, nem engedtek tovàbb. Mérhetetlenül csalodott voltam és elhatàroztam hogy valami ujba kezdek. Itt jött Flandert Marci egy bejegyzése miszerint edzöje, Bajai Peti tàvedzést vàllal. Kis fejtörés utàn jelentkeztem és belevàgtunk egy 7 honapos tervbe januàrtol, hogy célba érjek 0 uszo tudàssal és minimàlis futo multtal. Januàrban kezdtük, kezdetektöl fokuszàlva, heti 6 napon keresztül. Egy edzést sem hagytam ki a 7 honap folyamàn. Mivel irodàban dolgozom egész nap sokszor több mint 8 oràt és otthon 2 gyermek mellett kellett ezt vàllalni, maradtak a reggeli kelések és a hétvége. Eljutottunk 15-18 netto oràs hetekhez, teljesen profi specifikus felkészülés volt ez. Nem keresetem a könyebb utat, todtam hogy egy fél éves felkészülés a 0-rol nem enged meg egy elhalasztott edzést sem. Sokszor fàjt de mindent végig csinàltam ami ki volt irva, sokszor minusz 12 fokban, szakado hoban. Szerintem az uszàsom elég jol fejlödött, a futàs kicsit megragadt, de a bringa midig ott volt mint jol megérdemelt „pihenönap” :-). Eljött a julius eleje amikor megfogalmaztuk a tervet: 11 ora. Azt hiszem ennél specifikusabban senki nem készült, testileg lelkileg minden e körül forgott, fejben nagyon rà tudtam hangolodni, ezzel a tervvel keltem és feküdtem, semmi màs nem jàrt a fejemben. Mindent megterveztünk az utolso pillanatig. A felkészülés soràn összejött 200km uszàs, majdnem 4000km bringa és 1400km futàs. Ezzel kezdtünk 25-én. Uszàs: a vàrtnàl simàbban 1:16 alatt jöttem, ugy hogy akkor usztam életemben harmadszor nyilt vizen. Minden okés iràny a bringa, miden a tervek szerint. Bringa: ovatos kezdés de elindultak a làbak, közel 33-as àtlag az elsö 120km-en, de onnan jöttek a gondok. Az egyetlen ellenfelem: a meleg. Svàjcrol tudni kell hogy nem egy tropusi orszàg, és mivel csak reggel tudtam edzeni az egész felkészülésemet nézve kb 95%-ot 10 C fok alatt végeztem (igen még Juniusban is volt hogy reggel 4-5 fok volt...). A meleg illetve a meleg viz ivàs kezdte kikésziteni a gyomromat és egyre rosszabb közérzetem lett. Nyomtam a sotablettàt illetve kajàt ahogy terveztük de a gyomrom nagyon liftezettt igy vissza kellett fogni a bringa utolso 50 km-ét. Igy 5:45-el jöttem depozni. Futàs: innentöl szenvedés, de ezt megszoktam màr futàs közben. Sajnos a 2. kör végén a gyomrom ugy gondolta hogy nem birja tovàbb igy kiraktam a tartalmat. Innentöl tulélés és sotabletta-cola-ropi komboval mentem tovàbb. Ovatos séta majd futàs, összeszedtem magam de nagyon sok idöt vesztettem. Màr tudtam hogy a 11 oràs vonat elment... Kicsit elvesztettem a motivàciot de be akartam fejezni màr. Sok iràst olvastam az utolso körröl hogy milyen euforikus, hàt ez nem volt az. Fàjt mindenem és csak be akartam fejezni.
Eljött a célvonal is ami inkàbb megkönnyebülés volt mint öröm. 11:49, egy katasztrofàlis 4:37-es futàssal. Beértem, megvan, de nem felhötlen a dolog. én nem ezért jöttem ide. Sokan mondjàk hogy hülye vagyok, de nem, én ennél tudok jobbat is amit nem tudtam megmutatni. Sokan eljöttek megnézni, ott volt az egész csalàdom, biztattak végig, segitettek, kicsit ugy éreztem hogy cserben hagyom öket. Nagyon sok munka volt ebben, de nem tudtam 100%-ban kihozni, ismét... Mindenkitöl azt hallom hogy elsöre egy 7 honapos felkészüléssel a 11:49 nagyon jo eredmény. Nem az. Lehetett volna jobb is, jobban kellett volna birnom, mindenkinek meleg volt nem csak nekem. Igy 2 hét tàvlatàbol kicsit màr jobb, de a tüske bennem maradt. Nem tudom mi lesz jövöre, mit fogok csinàlni, lehet hogy hegyet fogok màszni vagy csak megint bringàzni. Mégegyszer ugyan ezt a munkàt bele rakni, hogy 11 ora alà menjek nincs sok értelme jelenleg szàmomra. Amit làtok az a 10 oràs limit, ez viszont nagyon sok meloval és lemondàssal jàr. Még nem tudom, hogy akarom-e ezt, hogy visszajövök-e. Ha igen akkor nem szeretnék mégegyszer a 7. sorban ülni vasàrnap. Lehet hogy nagyképünek tünik de nekem az elsö 3 sorban a helyem. Ezt érzem, ebben làtok sport értéket, nekem minden màs innentöl kudarc. Viszont nem tudom elégszer megköszönni feleségemnek ahogy egész évben tàmogatott, ahogy Atàdon is mellettem volt az egész csapattal, Peti-nek is a felkészitést mert nélküle ez nem ment volna. Remélem talàlkozunk még, hogy kihuzzam azt a tüskét. Egy dolog még maradt: a verseny szervezés a segitökkel együtt fergeteges volt. Mondhatom Svàjci szinvonal ha össze kell hasonlitanom az itteni versenyekkel, de itt minden szervezö illetve segitö szive is benne volt. Köszönöm! Kovàcs Norbi 511.

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József