Az utazó

200x150

Közel 15 éve hallottam először az IM-ről. Személyi edzőkén es masszőrként dolgoztam egy patinás Dunamenti szállodába. Klienseim legtöbbjének súly problémával küszködtek, így a futásra való oktatás volt az egyik fő feladatom.

Példamutatásként rendszeresen vettem részt futóversenyeken. Azokban az években futottam mindenkivel, hogy motiváljam őket: barátokkal, kliensekkel, edzésként.  A félmaratonok után jöttek a maratonok. London 5 óra, Budapest 4 óra majd,

1999.ből 2000-be átfutottam Lőrincz Olivér barátommal az új évezredbe futószalagon 3.30. Olivér 3.13.

 

 Olivértől hallottam először az IM-ről. Célorientált sportemberként természetesen azonnal kijelentettem, hogy én is megcsinálom a közeljövőben. Le is mentem a margitszigeti sport uszodába, hogy megnézzem az úszás részét. Beugrottam a medencébe és 10 év kenus élsporttal a tarsolyomban abszolváltam a 3.8 km-t. Úszás pipa, a maratonik után a futás pipa, akkor jöhet a bringa.

 Abban az időben kezdődött a spinningőrület Magyarországon és a mi clubunk volt az otthona a legképzettebb oktatóknak, így nem véletlen, hogy engemet is beszívott ez az új mozgásforma. Nem is az aerobik jellegű órák, csak maga a tekerés. Emlékszem a kedvencem az volt, mikor bringás versenyek mentek a sportcsatornákon én meg a tévét nézve órákig kergettem Armstrongot a spinning bringámmal.

 

Mindezek után mégis vagy 15 évnek kellett eltelnie, hogy egy igazi vasparipára felpattanhassak.

Az okosak azt mondják, hogy az életűnket 3 dolog forgathatja fel: a vallás, a szerelem, és a pénz.

Mire magamhoz tértem már elmúltam 40.

 A nagyobb célokat már mind elértem: család, szép feleség, egészséges gyerekek, ház, karrier, pénz, utazás, még kutyám is lett. Mindezt persze nem adták ingyen.

A házasélet és a állandóság meg is hozta a jutalmát és évente jöttek fel a kg-ok. Se időm, se energiám, se kedvem nem volt a sportoláshoz, pedig az ország egyik legszebb tájára költöztünk, Dunakanyarba.

Sokszor visszaköszön egyik vezető beosztású kliensem szavai:

Figyelj rám fiam, pénz bármennyit szerezhetsz és a pénzen mindent megvehetsz, kivéve az igaz szeretetet, egészséget és időt!  Ha megtalálod a harmóniát, akkor boldog ember lehetsz.

A harmóniát a mai napig keresem.

30 kg fölösleggel és komoly rosszullétek után vérnyomás problémával kezdtem orvoshoz járkálni. Pár hónap gyógyszerszedése után hoztam meg a döntést, hogy kezembe veszem az életemet és nem tömöm a szervezetem mérgekkel.

 

Szeptemberében jött az elhatározás, hogy újra kezdem a sportot.

Az első kocogások 2-3 km után a szívem majd kiesett a helyéből, de folytattam.

Szisztematikusan növelve a km-et jöttek az első adrenalin löketek.

Lépésről-lépésre, csosszanásról- csosszanásra,  izzadságcsepről-csepre haladtam előre.

Mivel volt már sportmúltam, ezért bátrabban ment a folytatás.

4 hét után felmaratón.

8 hét után maratón a Duna parton Nagymaros és Szob között:

 Reggel 4 óra. Álmosan csoszogok kezemben két zacskóval. Tartalma a mai napi menü: kóla, víz csoki és energiaitalok. Gondosan elrejtem őket a bicikli út mentén, hogy ne legyen mindenki számára hozzáférhető. Van 3-4 óra előnyöm, amíg az első ember megjelenik. Hőmérséklet mínusz 2, a szél fúj, sötét van. Hajrá, hajrá!

Már vagy 13 éve nem futottam maratont. 6 órával később és egy nagy mosollyal léptem be a házba. Persze a feleségem reakciója is normálisnak mondható, amikor megkérdezte, hogy ma mit futottam.

( Te teljesen bolond vagy!) Aki ismer, az persze tudja a választ. TERMÉSZETESEN.

Pár hétre rá a semmiből érkezett egy telefonhívás.

3 hónapos világkörüli hajóútra keresnek masszőrt.(Te teljesen bolond vagy?) TERMÉSZETESEN.

A képlet egyszerű volt 3 hónap edzési lehetőség a világ körül.

 A válóperes bíróságon persze nem tudom, hogy megállja majd a helyét.

Mire mindenki felfogta volna, mi történik én már az utamon voltam.

Munka előtt és utána tudtam futni futószalagon, a hajón körbe, vagy a parton miután kikötöttünk.

3 hónap nem sok idő?

5 kontinensen 7 maratón 3 hónapon belül. Közel 1000 Km futás

1.      Szilveszteri maratonfútás futószalagon valahol a Portugál partok közelében, Európa

2.      Acapulco. Mexico, Amerika

3.      Bora Bora, Francia Polinézia

 

4.      Sydney, Ausztrália

 

 

5.      Singapore, Ázsia

6.      Male, Maldívé szigetek, Afrika

 

7.      Suezi csatorna áthajózása közben a hajón körözve (100 kör)

A kocogásokat az I-GOTU GPS órámmal rögzítettem 6-7 óra tartományban sikerültek, amit befolyásolt az extrém magas páratartalom vagy hőmérséklet és a látványosságok.

Március végén jöttem haza. Egy Pár hónapig nem gondoltam a futásra.

A családom csak annyit tudott mindezidáig, hogy apa fut, apa sokat fut. A feleségemnek is csak a Júniusi nevezési határidő lejárta előtt mertem elmondani, hogy mit szeretnék teljesíteni.

A várt reakciót kaptam.” Minek szenvednél egész nap és teszed tönkre az ízületeidet, az egésznek semmi értelme. ”Mindenesetre nem nagyon reklámoztam senkinek, hogy Nagyatádra beneveztem. Akinek elmondtam az mind szisztematikusan kinevetett.

Egy embert ismertem, aki már többször is megbirkózott az Atádi kihívással.  Kollin Gergőt vagy másképp, Őrmester t még a kenus korszakomból ismertem. Vagy 10 éven keresztül lapátoltunk egy egyesületben a Dunán. Emlékeztem rá, hogy vagy 12 éve lelkesen beszélt arról az új sportról, amit a kenuzás után kezdett el.

Egy órás beszélgetés után megnyugtatott, hogy ha sérülés mentesen tudok a hátralévő 2 hónapban biciklizni és futni, akkor teljesíthető a 16 órás szintidő.

 

1.5 hónappal a rajt előtt megvettem életem első országúti biciklijét, addig egy 25 éves Montival próbálkoztam.

Az a mondás, hogy a biciklizést nem lehet elfelejteni?

Minden klasszikus hibát elkövettem, amit el lehet követni. Kész rémálom volt, amíg megtanultam a klipsz használatát Egy idő után már reflexből húztam be fülemet, vállamat és csak egy halk basszus kíséretében puffantam a földre. A legszebb az volt, amikor egy régi, de annál kényelmesebb biciklis cipőbe tekerve dőltem el, mert elém vágott egy idióta autós. A cipőm talpa leszakadt és a pedálon maradt, így vagy 20 km-t kellett bénáznom hazafelé.

Ahogy teltek az utolsó hetek, úgy gyűltek a km-ek a kerékpáron. Minden szabad percemben próbáltam behozni 1.5 hónap alatt, ami mások évekig gyakoroltak. Többször megtapasztaltam, milyen eléhezni, kiszáradni, megázni, lelkiismerettel küzdeni, hogy nem a családdal vagyok.

Minden edzést próbáltam úgy beosztani, hogy a körülöttem lévők minél kevesebbet érzékeljenek a IM rögeszmémből. A futásokat hajnalban, azt a kevés úszást a gyerekekkel a Dunán vagy a Balatonnál oldottam meg.

Nagyatád előtt 3 héttel Siófokon nyaraltunk.

Család nem fogadta kitörő lelkesedésel, amikor bejelentettem, hogy jön a bicikli is. Mindenképpen szerettem volna körbetekerni a Balatont, hogy megtapasztaljam egy 180 km feletti edzés hatását. 2-3 90 es után szántam rá magam, hogy nekivágok a nagy kanyarnak. A család megint csak annyit tudott, hogy apa hajnalba 5 körül elment,(mint minden nap) majd jön. Előző nap gondosan bekészítettem a hűtőbe a kulacsaimat, a túlélő csokijaimat és mindent, ami kellhet. Hallottatok már Morphiről?

Már a szálloda ajtaját, amit csak belülről lehet kinyitni, óvatosan becsukva vettem észre, hogy minden bent felejtettem a hűtőben. BASSZUS…. Mérlegelve a lehetőségeket, hogy felébresztem a családot és esetleg válaszolnom kell, a kellemetlen kérdésre meddig megyek és mikor jövők bevállaltam egy kulaccsal és 500 Ft-al a Balaton kört. TERMÉSZETESEN.

 

Az 500 Ft 2 sport szeletre és egy ásványvízre váltottam be. Most már volt 2 kulacsom!

Előző este még bejelentettem, hogy másnap hosszabb távra megyek, de mikor válaszolnom kellet a telefonban arra a kérdésre, hogy ebédre hazaérek-e, gyorsan kiderült a turpisság. Egy „Te nem vagy normális.” mondattal gyorsan meg is értettük egymást. (azt mellékesen teszem hozzá, hogy Akarattyánál eltévesztettem az elágazást.) Az utolsó 20 Km-t a M7en a leálló sávban tettem meg. Soha nem kaptam ennyi ovációt és dudálást. Szélárnyék, tökéletes útviszonyok és nagyszerű közönség, fantasztikus átlagsebesség a végére!

Este eléhezve, elszomjazva, kimerülve, de egy széles vigyorral büszkén bújtam ágyba.

 

 

 

A verseny napjáig még 2 hét volt hátra.

A kanapén szuszogva próbáltam elképzelni, hogy a 180 Km után hogyan fogok még 6 órát futni. A 9 hónap felkészülés alatt először fogtak el kételyek.

Gyorsan feltöltöttem a GPS adatokat a gépre és kiszámoltam, hogy a 8 órás bringa szintet meg fogom csinálni és utána már senki sem tud megállítani.

Az utolsó 2 hét nagyon döcögősen ment el. Nagyon nehéz volt tudatosan visszavenni és pihenni. Ez volt az az időszak, amikor a gép elé ülve megnéztem minden Triatlonnal kapcsolatos videót, blogot.

Végiggondoltam az elmúlt időszakot. Csöndesen összepakoltam mindent, amit hasznosnak véltem, persze ¼ sem annak, amit a neten láttam és elindultam Nagyatádra.

 

IRÁNY NAGYATÁD!

Hű de messze van a Dunakanyartól!

A Campinget választottam szállásul, mivel az egyetlen ember, Őrmester, aki az Ironman és köztem a kapocs volt és az is csak 1 órás beszélgetésen alapult, javasolta.

Megérkezés, telefon, üdvözlés, sátorbontás.

Gergő vezérletével, rajtcsomag felvétele. A különböző sportágak szétválogatása,  a futó csomag  depózása,eligazítás,majd a  lefekvés előtt vacsora  egy csapat Ironman társaságában.

Hajnalig nyüzsög, duruzsol, a tábor csak lassan csendesedik és merül mindenki állomba. Forgolódok a sátramban. Nem jön álom a szememre. Ránézek, az órámra 1 órát mutat. Ijesztő, hogy 4 óra múlva indulás. Végül csak sikerül aludnom egy kicsit. Reggeli, álmos készülődés, majd kigurulás a buszhoz.

Majdnem egy óra lassú döcögés után depózok az elsők között. Bőven van időm nézelődni. Sok eltökélt, bátor arcot látok, akik komótosan készülődnek az év leghosszabb napjára. Pillangók mocorognak a gyomromban (furcsa érzés). Mindenki sok szerencsét kíván a barátainak, bajtársainak. Én is keresem Gergő arcát, mintha segíteni tudna végig csinálni ezt a napot. ( Kicsit egyedül érzem magam a tömegben.)

 

Számot vetek:

50 Km Úszás, mindenféle rendszer nélkül a világkülönböző tengereiben.

2000 Km futás Szeptember- Március között. 8 maratón kocogása

1500 Km kerékpár az utolsó 1.5 hónapban 21-23 Km/óra átlagsebesség várható

125 Kg induló súly. Nagyatádon 105Kg.

Vajon elég lesz?

Az ágyúszó válaszol.

 

Mindenki megindul a tó felé és elkezdődik a küzdelem.

Boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy bejárhattam ezt a hosszú ösvényt, ami ide vezetett!

Köszönöm a feleségemnek, családomnak a türelmet, a „megértést”. Sajnálom, ha fájdalmat okoztam nekik a 3 hónapos távollétemmel. A kicsi gyerekeim remélem, egyszer majd megértik, hogy a felnőttek néha csinálnak megmagyarázhatatlan dolgokat, amik később talán értelmet nyerhetnek!

Megcsinálom? Célba érek? Kétség nem férhet hozzá.

Megvárom, míg mindenki a vízbe ér. Figyelem a harcosokat, ahogy a csatába rohannak. Hallgatom a kísérőket, ahogy a versenyzőket buzdítják. Mindkét kezemet a magasba emelem, meghajolva köszönöm meg a rendezőknek szurkolóknak a lehetőséget és lassan bebandukolok utolsóként a tóba. A szemüvegemet beigazítom és széles mellúszó tempóval a többiek után indulok.

A nap rég lement. AZ indulok 99% már célba ért, volt, aki már órák óta az igazak álmát aludta mikor én még róttam a köreimet. Pontosan tisztában voltam a korlátaimmal, a felkészülési szintemmel, ezért a saját ritmusomban, szigorúan 140- es pulzussal örömködtem végig a napot. Az utolsó körökben már csak az járt a fejemben, vajon a távolban otthon ébren van-e a kicsi családom.

Mint később megtudtam feleségem és a 8 éves lányom felváltva csüngtek félálomban az élő internetes közvetítés előtt és nézték a kijelzőn: apa már a felénél jár, már csak 3 kör és apa még mindig fut, már csak 2, Kicsi lányom Éjfélig kitartva várta apát, számára a NAP HŐSÉT, aki megígérte számára a célba érkezést.

Péter Attila, amikor bemondta, hogy már csak 10 ember van kin, a pályán! Itt jön a következő befutó!

3.8 Km Úszás, 180 Km Kerékpár, 42 Km Futás után, mit jön, táncol, szlalomozik, pacsizik mindenkivel kicsi lányom valahol a Dunakanyarban, ugrálva, éljenezve közölte a tényt az anyukájával:

Apa nyert! Apa nyert! Ugye mondtam, hogy meg fogja csinálni!

Apa célba ért. Apa elfáradt. Apának 15 perc kellett másnap, hogy kimásszon a sátorból, de pár óra múlva már büszkén totyogott az emelvényre, hogy kezet foghasson Őrmesterrel és a  TTT többi tagjaival.

© 1989 - 2024 eXtremeMan
Designed by Szliczki József