"Fedezz fel egy új világot"

200x150

Az egész tavaly májusban egy csütörtöki reggelen kezdődött, amikor a HP Wellness - től kaptam(tunk) egy levelet miszerint nevezni szeretnének a Balatonman-re, és ehhez keresnek lelkes jelentkezőket kötetlen váltóban … mindig is szerettem úszni, ezért úgy gondoltam miért ne legalább mozgok egy kicsit, és megismerek pár új arcot a cégnél.

Amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy a jelentkezésnél az első kérdésem Baranyai Tamás (Balu) –tól:

„Ez hasonlóképp van lebonyolítva, mint a Balaton átúszás, vagyis kb. 50 méterenként vannak hajók az útvonal mentén? Vagy "csak" a fordulópontoknál?” Erre ő nem tudott válaszolni, viszont a szervezők a következőt írták vissza levelemre: „Nem, itt nincsenek hajók, ide olyanok jelentkeznek, akik tudnak úszni”

 

Az úszáson kívül vállalnom kellett még egy kör tekerést (45 km), amire a közeli konditeremben lévő szobabiciklin készültem fel kőkemény 10-20 perces edzésekkel :) Volt is baj a verseny végére … viszont első tapasztalataim megszerzése után már komolyabb elhatározással indultam (szintén váltóban) a 1,5 hónappal későbbi Nagyatádi Ironman-en, ahol a számomra legkevésbé kedvelt futásból is kivettem a részem 1 kör erejéig (5,2 km).

A verseny végére teljesen elkészültem az erőmmel és csak tátott szájjal bámultam

, ahogy az egyéni versenyzők sorra teljesítik az Ironman távot és el nem tudtam képzelni, hogy ez hogy lehetséges … de valami itt elindult, és ahogy mondják engem is megfertőzött a triatlon, és ekkor elhatároztam ,hogy jövőre itt akarok lenni és végigcsinálni a teljes távot egyéniben.

 

Az ősz gyorsan eltelt kisebb tekerések, futásokkal próbáltam szinten tartani magam, valamint megcéloztam a novemberi INTERSPORT félmaraton távot, amit elég nagy fájdalmak közepette, de sikerült teljesítenem. Az első félmaratonom akkora lökést adott ,hogy el is kezdtem az alapozást a 20 hetes IRONMAN felkészítő edzésre. Itt leginkább az úszást erőltettem ugyanis csak mellben tudtam hosszabb távot úszni, ami nem biztos ,hogy a megfelelő úszásfajta egy IRONMAN-hez.

 

Majd 2 hónap alapozás következett, itt főként erőnléti edzések voltak, valamint rövidebb futások, tekerések (már spinning bicajon :) ), valamint az úszás még mindig elég nehézkesen ment, de nem adtam fel.

 

Március elején kezdtem a felkészülést most már konkrétan az IRONMAN-re egy edzésportálon található terv alapján. Itt tudatosult bennem, hogy lemondhatok a hétköznapi, de még a hétvégi programokról is, átlagosan napi 2 órás edzések, amik olykor 3-4 órára nyúltak (hétvégén pedig voltak 6-7 órás edzések is), emellett nem sok kedve/ideje van az embernek más programokhoz…

Az edzések monotonitását próbáltam csökkenteni azzal,hogy a létező összes HP-s futóversenyre elmentem (BALATON SZUPERMARATON,Vivicitta,K&H) valamint egy-két kerékpáros versenyt is becsempésztem az edzéstervbe (Tour de Pelso,Tour de Zalakaros) ezek mellett csináltam néhány fél távot (vagy azt megközelítő) triatlonból. Mondanom sem kell, magánélet és szabadidő nulla folyamatos fáradtság és kimerültség volt rám jellemző, de igyekeztem betartani az edzéstervben leírtakat, bár volt egy két alkalom, amit kihagytam, de ezektől függetlenül úgy gondolom jól sikerült a felkészülésem (főleg most így utólag, hogy már tudom sikerült teljesítenem a távot :) )

 

Gyorsan elérkezett július 26, a verseny napja. Reggel 3 kor ébredés körülbelül 3-4 óra alvás után, de fáradtságnak nyoma sincs adrenalin már most a tetőfokon J .Fél 8-kor van a rajt előtte melegítés valamint annyi szendvics elfogyasztása amennyi csak lehetséges! Szépen lassan sorakozunk a rajtvonalnál mind a 617 egyéni nevező, felcsendül a Nagyatádi eXtrememan hivatalos dala, majd jön Vangelis – A paradicsom meghódítás, ami alatt besétál elénk egy pap, aki megáld minket majd eldördül az ágyú (nagyon komoly az egész, libabőrös mindenki és természetesen a szívem majd kiugrik a helyéről :) ).

https://www.youtube.com/watch?v=FAkcjZ6OtMg

Az úszás a kedvencem(miután megfelelően megtanultam) mégis ennek ellenére szörnyen megy és nincs is nagyon kedvem hozzá, mondták illetve olvastam is ,hogy előjöhet ilyen fásultság a sok monoton edzés után ,de nem foglalkozom vele úszok tovább a többivel … amennyire tudok ugyanis a több száz versenyző között nehéz előre jutni.

Viszonylag gyorsan elmegy a két kör (3,8 km – 1:30) és rohanok kifelé a kerékpáros depóba ahol még egy gyors szendvics, öltözködés pár fotó szüleimmel és már indulok is a 180 km letekerésére. Viccesen az egyik kísérő a 10. kilométernél egy táblával a kezében áll, amire a következő van írva: „Már csak 170 km :) ”. Az út egy része nagyon szép arborétumon megy keresztül az első 75 km el is megy gyorsan majd jönnek a „kis” körök (3x35) itt azért már kell küzdeni rendesen a szembeszéllel az útburkolat minőségével valamint figyelni kell a frissítésre!!

Szépen lassan (27 km/h) sikerül abszolválni a 180 kilométert irány a futós depo ahol éppen arról beszél mindenki ,hogy az első helyezett most ért be (8:25) :) Ami elég durvának hangzik de nekünk csak annyit jelent ,hogy van még bőven időnk a maratonra, ettől függetlenül nincs pihenés fel a mez és irány a futópálya. Megkezdem életem első maratonját némi bemelegítéssel a hátam mögött, a futás a mumus és féltem is tőle nagyon ennek ellenére jól és könnyedén kezdek, mennek a kilométerek egészen a 3. körig ott valami holtpontnak tűnő iszonyatos fájdalom tör rám és ez végigkísér a verseny végéig, egyre csak lassulok és lassulok, de végig az van bennem ,hogy nem adhatom fel ez a nap erről szól erre készültem több mint fél éve… és csinálom tovább.

Eljött az utolsó kör, amire mindenki azt tanácsolta,hogy szépen lassan mosolyogva büszkén fussam végig viszont apukámmal kimatekoztuk ,hogy ha kicsit megnyomom, akkor meglehet a 14 órán belüli idő úgyhogy nem volt sok nevetgélés viszont az egyik legjobb körömet futottam. Majd jeleznek a rendezők ,hogy végeztem kanyarodjak a finish line-ba és irány a célvonal J Nagy ünneplés a speaker folyamatosan a nevemet skandálja, szüleim büszkén tapsolnak a többi néző között, félelmetes érzés ,hogy sikerült eljutnom idáig és teljesíteni a majd egy évvel ezelőtt kitűzött célomat.

Sok-sok áldozattal és lemondással járt, de kit érdekel ez ilyenkor felhőtlen az öröm a boldogság és a mérhetetlen büszkeség! :) és persze fáj mindenem … este próbálok aludni de még mindig nagyon pörög a szervezetem valamint roppant zavaró,hogy ha becsukom a szemem a futócipőimet látom magam előtt amint előre – hátra mozognak …

Időeredményeim:

Úszás: 1:28:14

Kerékpár: 6:43:47

Futás: 5:28

Összesítve: 14:00:39 (helyezés: 425.)

https://www.youtube.com/watch?v=KCYRz5zlqpc

Szeretném megköszönni azoknak, akik végig támogattak azoknak, akik nem hittek bennem és ezzel motiváltak, hogy csak azért is megcsináljam, a  HP Wellness - nek ,hogy részt vehettem ezeken a versenyeken, futótársaknak, szüleimnek, barátaimnak ,hogy mellettem voltak ezekben a nagyon nehéz napokban.

Boros Daninak, mint étkezési tanácsadómnak és Horváth Dezsőnek, mint mentális segítőmnek :)

 

Báló Zsolt

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József