"Három a magyar igazság!" (?)

200x150

Elindulni Atádon és "csak úgy" finishernek lenni? Az kérem semmi!  Kétszer indulni Atádon és abból egyszer finishernek lenni? Az kérem fityfiritty! Háromszor elindulni Atádon és ott egyszer finishernek lenni? Na az már valami!  

Először 2010-ben próbálkoztam. 2009-ben összejött mindenféle nyavajám,  így mint errefelé nem ritkán, új életet kezdtem. Lefogytam 26 kilót. Nem volt nagyon nehéz mert baromi kövér voltam. De aztán elkezdtek visszajönni az elhagyott kilók. Én meg sportolásra adtam a fejem(a lábam). Kocogtam. Aztán gondoltam, hogy elindulok valami amatőr versenyen. Hajdanán, mikor a fiam még kisebb volt, elvittem egyszer a Vivicitára. Szép idő, jó hangulat. Ők futottak én meg dohányzva ücsörögtem az Úttörőstadionban. Aztán jött a Duna parti futógála. Leparkoltunk, még nem láttunk semmit, de már hallani lehetett a speaker hangját! És akkor jöttem rá, hogy a Vivicita jó hangulatáért  ez a speaker volt a felelős! Azután párszor még elmentünk midnenféle futásokra.Hála Istennek, a speaker "jött velünk mindenfelé".  A fiam aztán "kiöregedett", jött számára a nagybetűs élet. Pár év elröppent és  számomra meg eljött a második gyerekkor. Kocogás! Hortobágy. 7 kilóméter. Alig mentem gyorsabban, sőt!, nem is mentem gyorsabban, mint a hortobágyi gyalogtúra résztvevői. Szerintem tök utolsó lettem, de a számítógép valami más eredményt adott ki. Elszemtelenedtem. Elindultam a balatoni félmaratonon. Az utolsót követő bringás sráccal dübörögtünk leghátul, de aztán valaki  még nálam is lassúbb lett, így egyedül maradtam.

Következő évben jött a vérszem, amit kaptam és elindultam egy hat órás futáson. Veszprém. Vikingek! (Sajnos azóta ők abbahagyták). Erzsébet sétány - de emelkedővel! És az a túlsúly miatt ez a halálom. De végigkocogtam! 32 kili.

És akkor méginkább elszemtelenedtem. Egyfelől tudatosult bennem, hogy a futást nem nekem találták ki (amit persze gyerekorom óta tudtam) , másfelől eszembe jutott a TRIATLON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

1984-ben volt az első igazi munkahelyem, és két nálam kb. egy tizessel idősebb kollégám próbált leszokni a cigiről, és az akkoriban Magyarországra megérkező triatlon "láz"-ba estek. Egyikőjükön se volt egy deka gramm felesleg sem. Egyikőjüknek az úszás ment inkább, másikójuknak meg a futás. Én már akkor is túlsúlyos voltam, de strandra járni szerettem így elkezdtem úszogatni. Meg kocogni. Óra, pulzusszámolás, minden nélkül.

Aztán abbamaradt az egész. Elröppent 30 év. És gondoltam, hogy megpróbálkozok újra. Úgy véltem idióta fejjel, hogy a bringa az nem lehet probléma. Az a mondás járja, hogy biciklizni nem lehet elfelejteni. Ez igaz.  

Vettem egy versenybringát. 2010. Nagyatád. A technikai értekezletre korán indultam. Valami iskolában tartották. Jött egy hatalmas, elég hűvös zuhé.  Nem vettem sietősebbre lépteimet. "Egy vasember nem fél egy kis esőtől".

Bőrig áztam. Aztán az értekezlet alatt "csonttá fagytam". Korán lefeküdtem. Éjfél körül hidegrázásra ébredtem. Nagyon rosszul voltam. Két aszpirin. Újból elaludtam. Csuromvizesen ébredtem. Szó sem lehetett, hogy elinduljak a versenyen. De azért felültem a buszra és megnéztem az úszást. Nagyon tetszett. Aztán vissza a busszal és vissza az ágyba. Délben ébredtem. Vissza a versenyre. A jobbak már javában futottak. A speaker hangja valamivel jobb hangulatra derített. Visza aludni. Este nyolckor vissza a versenyre.  A legutolsóknál nagy drukkolás, hogy beérjenek.

Aztán jóval később jöttem rá, hogy a rosszullét nem volt véletlen. Amit nem fogott fel a tudatom, azt megérezte a tudatalattim - és nem csak álmot bocsájtott rám, hanem egy nagyon-nagyon rosszullétet!

Időre még életemben nem úsztam le 3,8 kilit, nem bringáztam 100 kilinél egyszerre többet és a legtöbb futásom 32 kili volt. Hogy is gondolhattam, hogy megteszem az "igazi iron man" távot? Főleg időre!

De ez volt a második gyerekkorom eleje, így nem fogtam fel a dolog lényegét. Aztán elröppent 3 év, 2014 megérkezett és én újra ott voltam. De már elindultam!!!!! Nem kapkodtam. De a bringa közepére eléheztem tönkrementem. De már ez is valami. Majd jövőre.

A triatlonban mindenre van  idő. Van. Csak nekem a célbaérkezésre nem volt.

Az út maga a cél! -!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És én már negyedik éve úton vagyok, tehát célban vagyok! Köszönöm triatlon!

"Fedezz fel egy új világot!" -és én felfedezek!

A négy éves út zökkenői:

http://hunrun.com/tagok/galamb

 

 

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József