2 fős váltó – 12 év kihagyás után Nagyatád Ironman 2014

200x150

       Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e beszámolót a 2 fős váltónk után, de aztán eszembe jutott, hogy én mennyire vártam a felkészülési időszakomban az újabb és újabb beszámolókat, melyek rendkívüli motivációt biztosítottak számomra és mennyit tanultam belőlük. Szóval van mit törlesztenem felétek, így most megpróbálom összeszedni a gondolataimat.

Visszatekintés:

1993-ban kezdtem atlétizálni és 1994-ben, 15 évesen ismerkedtem meg a triatlonnal és duatlonnal. 7 évig tartott ez  a kapcsolat, amely életemnek nagyon sikeres és meghatározó részét képezte. Aztán jött az egyetem, komoly barátnő és szép lassan elmaradtak az edzések.

Visszatérés:

Az egész még 2011-ben kezdődött, amikoris október elején élő online közvetítésben követhettem és izgulhattam végig a hawaii ironman világbajnokságot. Így 12 év kihagyás után 2012-ben úja elkezdtem edzeni és megfogalmazódott bennem a hőn áhított cél, a valamikori ironman táv (3,8km úszás – 180km kerékpározás – 42km futás) teljesítése. Csatlakoztam a facebook-on Herr Gyula által létrehozott „Készülj velünk az ironmanre” csoporthoz. Utólag ez egy nagyon hasznos, okos és meghatározó döntés volt. Elkezdtem az edzéseket és ahogy régen abbahagytam, most is rögtön 3,30-as, 4,00-es ezrekkel próbáltam futni. Nehéz volt elfogadnom, hogy régen könnyedén ment és most nem vagyok rá képes. Viszont éreztem, hogy a szervezetem emlékszik még egy-két mozdulatra, de hát a 12 év az 12 év.

Szóval jöttek az ízületi és térd problémák, csonthártya gyulladások, edzések kihagyása. Mondanom sem kell, hogy nyögve nyelősen haladtam előre, de néha úgy éreztem, hogy többet haladok hátra. Orvostól orvosig jártam, mire év vége felé megírtam a problémám a már említett netes csoportba és lám, jöttek jobbnál jobb tanácsok, okosabbak mint amiket az orvosoktól kaptam. Szinte kivétel nélkül azt írtátok, hogy tartsak egy kicsi pihenőt és kezdjem el elölről az egész edzést, de nagyon kis adagokban és kis adagokban emelve az edzésmennyiséget. Valamint Sárdi Péter megkérdezte, hogy nem mindegy miért fáj a térdem. Ha a sok edzésmennyiség miatt fáj, akkor hagyjak pihenőt és pihentessem. Ha viszont eddig pihentettem (12 év kihagyás), akkor kezdjek el edzeni kis mennyiségekben és meglátom, hogy hiába fáj is kicsit, de el fog múlni, csak a szervezetemnek és az ízületeimnek újra hozzá kell szokniuk a terheléshez. Remélem sikerült érthetően leírnom. Hát én megfogadtam a tanácsokat, és elkezdtem a fent leírtakat betartva edzeni. Minden tökéletesen alakult és 2012 év végén a visszatérésem után 1 évvel már újra mentek az 5-6km-ek fájdalommentesen.

Így nem kell mondanom, hogy nagy reményekkel és elszántsággal vártam a 2013-as évet. Januártól áprilisig már szinte folyamatos edzésmunkát tudtam végezni, igaz mindig voltak megbetegedéseim, antibiotik kúráim, amire nem figyeltem oda, mert nem akartam, pedig ezek már jelek voltak, hogy az immunrendszerem gyenge. 2013-ban összesen 7 antibiotikum kúrám volt, ami több mint egészségtelen, ráadásul júliusban 9 napot feküdtem kórházban szűnni nem akaró magas láz miatt. 24 vérvételem volt, koponya CT, mellkasi UH, szív UH, agyvízlevétel (lumbálás). De szerencsére mind negatív. Viszont 4 orvos is bejött a szobámba, széttárták a kezüket és közölték, hogy nem tudják a hosszan tartó magas lázam okát, mert teljesen egészséges vagyok. A kórházból hazajövet találkoztam egy régi gyerekkori sporttársammal, Pirger Attilával aki 1X-es IM, és sokat beszélgettünk az edzésekről, táplálkozásokról, vitaminokról. VITAMINOKRÓL?? Hát az meg minek? Régen is sportoltam rengeteget, sőt többet is mint most, de sosem kellett plussz vitamint bevennem, elég volt anyu főztje. Rá kellett jönnöm, hogy a fiatal szervezet (18-20 évesen) sokmindent elvisel és nehezebb megszakítani, de hát fiatalság bolondság!! J

Szóval ismételten kikértem a „Készülj velünk az ironmanre” csoport véleményét, hogy megtudjam a vitaminok fontosságának szerepét. Herr Gyula készségesen válaszolt is minden kérdésemre, sőt még többre is. Ezek után elkezdtem feltölteni a szervezetem raktárait, amihez kb. 2-3 hónapra volt szükség. Viszont 2013 novenber 1-óta nem voltam beteg. Remélem az eddig leírtakkal tudtam és tudok segíteni embereknek tanulás céljából, mert őszintén szeretném viszonozni mindazt, amit a triatlon sportágot kedvelő, szerető és ápoló emberektől eddig kaptam.

Verseny előkészület:

Szerettem volna 2014-ben mindenképpen IM-t csinálni, de viszont tisztában voltam azzal is, hogy a hátralévő 9 hónapban elvégzett nagyon kemény edzésmennyiséggel sem leszek képes egyedül végigcsinálni ezt az óriási kihívást. Így 2013 novemberében kerestem és találtam magamnak egy gyerekkori sporttársat, Pirger Attilát (aki nevét fenn már említettem is), aki 2010-ben már egyéniben vigigcsinálta a versenyt.

Miután megbeszéltük a közös csapatban való indulásunkat, rengeteg segítséget és információt kaptam Attilától, hogy mi is fog rám várni a versenyen. Felosztottuk a távot is egymás között, figyelembe véve, hogy kinek mi az erőssége. Így Attila bevállalta az úszás teljes távját valamint 70km kerékpárt és a futás felét, vagyis 21km-t. Saját magam erősségének a kerékpárt és a futást mondanám. Ezért nekem maradt 110km kerékpár és 21km futás.

Ettől fogva elkezdtem egy kemény edzésmunkát, hiszen tudtam, hogy vár rám Nagyatád. J

Verseny:

Július 24-én, csütörtökön utaztunk le Nagyatádra. Felvettük a rajtcsomagot és beültünk a tésztapartira, majd elfoglaltuk a szállást. Attila baráti kapcsolatai révén egy nagyon kedves család biztosította számunkra a szállást és megosztotta velünk a hétvégi házát, ami pont az úszás helyszínén, a Gyékényesi-tó partján állt. Így nyugodt, csendes környezetben laktunk. Utólagosan is köszönjük mégegyszer.

Pénteken volt még egy rövid átmozgató úszás, de jellemző módon már csak a pihenésé volt a főszerep. Összekészítettük a másnapi kerékpár és futó cuccokat, felhelyeztük a rajtszámokat, hogy a váltásoknál már minden kéznél legyen.

Szombaton a verseny reggelén külön indították az egyéni versenyzőket (671 fő) reggel 7.20-kor és külön a csapatok versenyzőit (220 csapat) 8.50-kor. A csapatok lehettek 2-3-4-5 vagy több fősek. Ennek függvényében kaptuk a rajszámunkat is 2000 – 3000- 4000 – 5000-es besorolásként. A mi 2 fős csapatunk a 2024-es rajtszámot viselhette. Reggel még beélesítettük a bringákat, ellenőriztük a keréknyomást, bekevertük a kulacsokat, betettük a bringát a depóba és siettünk, hogy elcsípjük az egyéni indulók rajtját, hiszen az mindig nagy élmény. Nemsokára Attila is elkezdte a melegítést és vártuk a váltók rajtját.

Az úszás 2db egyenként 1,9km-es körből állt és a kettő kör között ki kellett futni a parta egy kb. 20m-es szakaszra és ismét vissza a vízbe. Attila a tökéletes helyezkedése révén a rajt utáni sprintből nagyon jól jött ki és amire megnyugodott a mezőny akkora a 2. helyen úszott.

Az úszás összeségében remekül sikerült hiszen a ~15perc/km-es tempót tartva Attila 1h05 perces idővel partot ért és átvehettem tőle a váltást.

Ekkor a 19. helyen haladtunk.

A kerékpár táv egy első 75km-es szakaszból és további 3x35km-es körökből állt. A180km-en 650m szintkülönbség volt, ami elenyészőnek bizonyult a sok soproni hegységben elvégzett edzésmunkának köszönhetően. Az első km-től kezdve fantasztikus érzés volt az új KTM Strada 4000-es carbon vadászgépemet hajtani. Csak úgy repült és siklott az út felett. Minden tökéletesen működött az állandó szervízeléseknek köszönhetően amit a verseny előtti héten is megejtettünk. Már a verseny elején megbeszéltük, hogy fontos szerepe lesz a frissítésnek, mert egész napra kánikulát, 35 fokos meleget ígértek, ami teljesült is. Zajlottak a folyamatos frissítések a High5 termékekkel és a sótabletták most is hasznosnak bizonyultak. Eltelt közben az első 75km-es kör is és az egyetlen negatívum a nagyon erős és kellemetlen szembeszél volt, de ezt is legyűrtem magamban, hiszen egész évben minden izomcsoportom csak azt várta, hogy Nagyatádon teljesíthessem az Ironman-t. Megtörtént közben a váltásunk és töretlen lendülettel haladt tovább Attila is és csapatunk svájci óraként működő gépezetként repült tovább. Így holtpont nélkül teljesítettük a 180km-t 5h35perces (~33 km/h) remek idővel.

Ekkor már 17.-ek voltunk a csapatversenyben résztvevő 220 csapat közül.

A futás 8db egyenként 5250m-es körből állt. A futást elkezdve éreztük először, hogy nem leszünk képesek az edzéseknek megfelelő 4.30 - 5.00 perces/km-et futni, mert már nem vagyunk teljesen frissek, a lábainkban vannak már km-ek. Így felülírtuk a versenytervünket és megbeszéltük, hogy nem időre, hanem pulzusra fogunk futni. Az előre meghatározott maximális versenypulzusunkra beállva 5.45 - 6.00 perc/kilométeres köröket tudtunk futni. Frissítettünk, ettünk, ittunk ahogy kell, hiszen egész nap 35 fokos hőség volt. Tökéletesen működtek továbbra is a High5 gélek, sótabletták, na és a cola+víz kombinációs frissítéseink. Persze ehhez kellettek a kiváló és nélkülözhetetlen segítőink, akik egész nap lesték minden kívánságunkat a verseny napján és azt megelőzően is. Főztek, mosogattak, leparkoltak az autókkal, cuccoltak, kulacsokat kevertek be, vagy éppen mostak el, boltba mentek, pihenéseinkre pedig mindent biztosítottak. Hálás köszönet nekik még 1X. Nélkülük biztosan nem sikerült volna. Attila anyukája Zsuzsa néni és az én kedves feleségem Kriszti igazi csapattagként dolgoztak!!!!

Akárhogy is gondoltuk, hogy lassúak vagyunk, csak előzgettük a pályán lévő egyéni és csapat versenyzőket. A futás során elmondhatjuk, hogy különösebb holtpont nélkül, de magunkból mindent kiadva és nagyon elfáradva érkeztünk meg a célegyenesbe, ahol kéz a kézben befutottunk a célba.

Megcsináltuk!!

10óra 48perc alatt teljesítettük a nagyatádi ironman triatlont.

A 2 fős csapatok versenyében a 12. helyen végeztünk.

Az összes csapatot tekintve pedig a 40. helyen.

Úszás-1h05p – Kerékpár-5h35p – Futás-4h05p – Depó-3p = 10h48p

 

A KTM TESZT TEAM SOPRON-i váltó tagjai Pirger Attila és Hajtó György IRONMAN lett.

 

Köszönjük mindenkinek a bíztatást és a segítséget!

Pirger Attila 1 és ½ IM

Hajtó György ½ IM

 

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József