"Biztosan szuper lesz, hiszen HAZA megyek."

200x150

"Biztosan szuper lesz, hiszen HAZA megyek.”

                     

Idézet egy olyan „kedves barát” soraiból, aki mindent megtett a boldogságért.

 

Eljött a nap, amikor betűt ölt az érzelem, jaj, mindenkinek, jaj, nekem.

 

Ma reggel megmozdult bennem valami és ezt nem a reggeli kávénak köszönhetem. Bár ma valahogy a kávé is sokkal jobb, ahogy a számhoz ér, mint ha az agyam orgazmusért felelős központjához érne közvetlenül és forrón és hígan, mert én így szeretem 2,5-szeresen.

Aki ismer, az tudja, hogy a 2,5X nem a hígítás arány jelölése. Az valami teljesen mást jelöl. Bevallom egész eddig én sem tudtam mit is jelentenek ezek a számok. De ma rájöttem, a kezdő sorok tudatták velem hogy nekem a 2,5X az egy koordináta, ami az origó ahova mindig haza vágyok.

Mint az anyai méh ahol nem voltunk éhesek szomjasak nem fáztunk nem fájt nem szúrt nem csípett csak a tömény boldogság.

Igen a 2,5X a boldogság koordinátája, ami egyszerűen nevetséges, mert ha visszanézem az életem annyiszor lehettem volna boldog, de lehet, hogy az is voltam lehet, hogy mindig is boldog voltam, vagy én magam vagyok a boldogság megtestesült mintaképe. Pedig nem mindig van rá okom…

De hát, ahogy a mondás tartja, csak akkor iszok, ha okom van, rá okot meg mindig lehet keríteni valahonnan. Ehhez képest már párszor kiszáradtam keményen… Tényleg inni kéne? :D hmm

 

A napokban jöttem rá hogy milyen nagyszerű amerikai szokás a hálaadás napja, amikor mindenki számot vet és elsorolja, hogy miért hálás…

 

Én most a leghálásabb azért vagyok, mert pár napot-részt vehetek egy ember életében, aki most éli meg a vágyai beteljesülését és őszintén kívánom neki, hogy minden úgy történjen, ahogy megálmodta.

 

És folytathatnám naphosszat, de mindenki bealudna az tuti, mert az életet, amit kaptam rendesen éltem mondhatni odabaszcsiztam keményen és lenne egy pár dolog, amiért hálálkodhatnék, mondjuk azért meg illik említeni a szüleim ki és „nem kitartását” (szomorú szmájli) Valószínű, hogy mindnek meg volt a pozitív hatása. A 12 éves kitartást gyönyörű gyermekem gyönyörű anyukájától és a barátok és a szerelmektől.

 

Na, ennyit az érzelmi kitöréseimről, hehehe, most hogy mindenki bealudt ÉÉÉÉÉÉÉBRESZTŐŐŐŐ keljetek fel és indulás úszni, biciklizni, futni, mert ez az, ami igazán boldoggá tesz.  A tapasztalat szóóól nem én: D

Nekem már 1X + 1X meg  ½ X  jó volt legalább is…

Tudom ez még semmi, de úgy gondolom, hogy ez egy „bigining of e bjútifúl frendsip”

 

1X  2012

 

Valahogy az elsőnél még nem tudtam, hogy hova tartok bááár olvasni lehettet volna a jelekből, mert már ott is az volt, hogy szétizgultam magam a szervezésen sátor gyerek feleség kemping pénz ááááá a halálom.

Ezért alkalmazom a mondást hogy: -az a terv hogy nincs terv. No vumen no kráj nincs terv nincs para szabadfordításban… Mondjuk egy ironman versenyen ez nem jó stratégia! Itt szeretném megjegyezni :D

Na, szóval mikor már minden fix volt és elindultunk Nagyatád felé tényleg a nyugodtság megtestesült mintaképe lettem levitáltam a gépjárműben az úton pedig addig azt sem tudtam, hogy eszik e vagy isszák, vagy, hogy hol helyezkedik el a földgömbünkön.

 

 

 

NAGYATÁD? Egyáltalán ott még magyarul beszélnek :D ?

 

Deeee szögezzük le hogy soha nem voltam jó tanuló így egy pár földrajz óra (is) kimaradt…

 

És nem ott nem magyarul beszélnek!!!!!!!!!

 

Ott valamilyen érthetetlen nyelven kommunikálnak, amit a folyton rohanó, és mobilozó ,

Hígtrágya jellegű életüket élő (embereknek már nem mondható) droidok már nem is értenek, mint ha teljesen kinevelték volna belőlük…

 

A szeretet az ő nyelvük!!!

 

És akik oda utaznak, hogy 16 vagy annak a felét 8 órát töltsenek ott, mintha egy nyelvoktató gyorstalpalón vettek volna részt,  vagy a verseny alkoholos befolyásoltsága miatt valahogy folyékonyan beszélik a helyi nyelvet.

És csak egy pár dolog kell hozzá csak egyetlen kapu egy szalag valami OB-és felirattal, rajta ami a derekuknak feszül kinek a nappali fényben kinek a vakuk fényében.

Mert azok ott 500 –an más- más okból, de mindannyian egy valami miatt van jelen.

Elindulni ágyúszóra és megérkezni mosollyal.

ÉÉÉÉS az a mosoly az mindent leír az igazán mély érzések mérhetett len mennyiségéről, amik akkor és ott a célban törnek elő olyan bugyrokból a lélek legrejtettebb mélyéről, amiről tudni sem akarunk, hogy léteznek. Pedig ott vannak, és úgy jönnek, mint amikor hipnózis alatt hozzák vissza legféltettebb emlékeinket a tudatalattinkból.

 

Na de mindegy is ez kezd csöpögni. :P

 

Biztos azok a rohadt motivációs videók a felelősek…

Nem viccelek úgy bele égtek a BIOS-omba hogy néha vonyítva zokogtam, amikor néztem…

A MACSÓ aki nemsokára IRON lesz… hehehe

Nem mondom, hogy nem edzettem az elsőre sokat, de keveset sem. Biztos van, aki sokkal többet edzett, mint én, de azért én is elpusztítottam 2 úszóbérletet meg egy pár kilométert… Még is féltem nagyon az ismeretlentől, a határaimtól hogy mi lesz, ha odaérek, és hogy lesz e onnan visszaút…. 

Féltem nem féltem azt hiszem egy apának nincs más választása, amikor a 7 éves lánya és barátok százai mondják, hogy Ironman leszel a verseny előtt már hónapokkal. Nem volt kérdés hogy nem alu- vagy plasztikmenként megyek haza….

Bár ez a kis terv, ami este 24.00kor 2012 Július 28.án megdőlni látszott 16 óra után.

Amikor mellettem futni próbáló emberek azt mondták nekem, hogy ha leállok vége mindennek, amiért odamentem, tehát ha kell, amiért jöttem annak ellenére, hogy bezárják a kapukat akkor, amikor beérek, majd egyszer valaha az életben akkor át kell még másznom rajta… És igazuk volt bár a kapukat nem zárták be.

Így is nagy magasságokat és mélységeket kellett megmásznom, de az addig bennem híján lévő a kitartás most jó biztosító kötélnek bizonyult, amit 16 óra 45 perckor öntudatlan állapotomban feltett kérdésemre, hogy.: „érmet és pólót is kapok?” Azt mondta valaki a célban miért megcsináltad?????  

 

 
  


ÉS ÁTNYÚJTOTTA!

 

A többi már történelem.

Dicsőség, öröm, fájdalom, sírás, ölelés boldogság a boldogtalanságban.

 

ÉÉÉÉS a teljes őrület kezdete… Mert hát nem azt mondták, hogy ok itt a plecsni we pimped jor poló J, hanem ok ez dicséretes meg volt az első ironman versenyed.

Az első szónak nagyon-nagyon erős késztető ereje van. hogy legyen második is… Persze hogy alig vártam a következő nevezést.

 

Az életem addigra teljesen összeomlott 12év utáni válás egy 8 éves kislánnyal nem vicces pedig én bárminek el tudom ütni az élét hülyéskedéssel. De talán ez is a segített ahhoz, hogy az amúgy is „az a terv hogy nincs terv”-et apgrédeljem a nincs idő és lelki erőm sem edzésre agybajjal.  És ennek ellenére álmodozni egy olyan ironman eredményről, amit egyes fórumokon már nem fognak vitatni méltán bár nem jogosan felháborodó új családtagjaim (písz-láv: D).

A cél az under 16 óra hajráááá :D szép álom, ha álmodik a nyomor.

és eljött a

2X    2013 Július

 

Egyszerűen nevetségesen szerveztem a dolgaimat akkori párkapcsolatom is offra szaladt pénzügyeim siralmasak voltak edzés 0 nem ettem hetekig nem aludtam hetekig csak a kocsi, csak az albérlet legyen rendben és a remény halt meg utoljára nem én :D mondván úgy is lesz valami…

 

hát lett … munka pénz pipa Köszönet

Siklósi Tomi (nekemIRONMAN) haveromnak

Nagyszerű embereket ismertem meg… már miattuk megérte a nevezési díj, amihez hozzá jött három kajajegyem, amit nem ettem le, mert nem jártam dolgoknak utána és pénteken már nem maradt a csütörtöki tésztapartiból semmi, hihihi…

1 héttel a verseny előtt még nem tudtam ki fog velem jönni, hogy fog a kocsim átjutni gyékényesről Atádra. Gondoltam feldobom a fácse ironman közösségének a kérdést teljes bődület…. volt jelentkező nem is egy J

Az amúgy is a barátságból épített autómat EURÓPA BAJNOKUNK VEZETTE ÁT GYÉKÉNYESRŐL ATÁDRA egy hőőős egy nagyszerűűűű ember, akitől csak mindenki tanulhatna emberségről, akaraterőről és barátságról Boronkay Peti  KÖSZÖNÖM!!!  http://peterboronkay.com/ És köszönet hogy megosztottad velünk a barátságodon kívül szálkát is, ami a következő :D 1/2X „de ne menjünk át a hídon, amíg nem értünk a folyóhoz” :D Kovács Peti Vígh Tomi aki kitűnő jókedvével és úszásinstrukcióival „aszta te nem tudsz úszni Gabi! És te most tényleg neveztél?” :D lopta be magát az autómba, egyenesen Mezőtúrról hogy mit sem sejtve durván elfertőződő fekélyes sebeket szerezzen, amit csak is a triatlonnal lehet gyógyítani:D a jószág!!!     Plusz egy kedves futó társam az Ultra Balatonról Krekó Gábor,aki egyáltalán nem őrült a havi egy maratonjával, váltott jegyet a hófehér jaguárba és egy olyan érzelmi hullámvasútra, amit ha mert volna se tudott volna megálmodni. De hamar rájött, amikor pénteken a verseny előtti napon a lemenő nappal a háttérben belesétált a Gyékényesi tóba bokáig és harsányan felkiáltott, nem azért mert a víz elérte a komfort zónáját, hanem mert kikívánkozott belőle egy kérdés hogy: „Mááááár késő nevezni????” :DPróbáltam mindent úgy tenni, mint tavaly de semmi nem úgy sült el, mint egy évvel azelőtt.A camping helyett a mezőn sátoroztunk este 11-kor még a szúnyogokkal vacsorázva a zseblámpa fényénél szereltem a hülye kartámaszom, amit úgy elállítottam, hogy alig tudtam használni…Az ülés menet közben elfordult, horror volt az egyik combomnak kb. 50km-ig bírtam utána megszereltem….Reggeli borotválkozás is kimaradt meleg vizes zuhany híján, ami nagy hiba volt sehol nem maradt bőr a 15 óra reszelés után….A rólam lehulló bőrreszelékből helyes kis almot készítettek a helyi üregi nyulak: DÚszó szemüveg nem volt kimosva szappannal, úgyhogy odaszaladtam egy büféshez rajt előtt 10 perccel hogy mossa már ki… nézett is, de kedvesen megoldották…. szóval káosz…. És igen üzenem, mindenkinek lehet hallani a mező túloldaláról is a Gyékényesi diszkó tucituci zenéjét…. ami a hosszú fekete hajban tetőzött hajnal 1-2körül :DVagy három alkalommal felkeltem rá, de hála istennek hamar vissza is aludtam mindig, de azért nem éreztem magam emelkedett hangulatban kora hajnalban 5 körül.. de ez csak percekig tartott, amíg Péter Attila tisztán kivehető hangja 6,30-kor el nem fektette a kukorica mezőt, mint ufó leszállásnál a gabonát… Imádom, nélküle ez egész más lenne az tuti…  Aztán az adrenalin túladagolás a zene az emberek a készülő atomrobbanás a kifehéredett kaprosodott arcok félelem izgalom élvezet óóóóó azok a legjobb percek az egészben a kezdés leírhatatlan elmondhatatlan és bummmmmmmmmmmmm. 1,5óra fuldoklás, hehehe, a Gyékényesi tengerszem ölelő karjaiban, ami fantasztikus érzés… felegyenesedés víz lecsurog skinfit felvillan a víz fölött aztán csalódás az órán nem javítottam sokat…áááá mindegy tovább Futás a bringához kedves ismerős arc Jónás Dorka mutatja hüvelyk úját, szerencsére fölfele imádtam… depó idő nincs fel a bringára rohanás nincs téblábolás fogni kell az időt, mert nincs belőle sok. :D  És tekerés, ami belefér a lejtőkön nincs, fék felfele kiáll csak szigorúan frissítőknél csak lassítás egy víz egy izó… Meleg k meleg az első szakaszra rámennék fordítón keresztül már nem láttam ki a fejemből kiabál egy szervező lány. Fékezz! Fékezz! Nem értem miért. Mire egyszer csak ott terem keresztbe előttem valaki egy karbon csodán én meg fékezés nélkül majdnem belementem… mire felocsúdtam és láttam Kis Gyula arcát rákiabáltam bocsi Gyula nyomjad gyerünk felemelő volt az első és utolsó hogy láttam…  heheheElkezdtem pörögni. Órám híján, amit elvesztettem, de nyertem egy több mint barátot.Időmérő eszköz nélkül nem tudván hogy most hogy is van az, hogy az első 10-ben lévő emberrel találkoztam a bringapályán????Kezdtem kapizsgálni, hogy jó lehet az átlagom, ha ilyen történik velem, de mindig elhessegettem, hogy á dehogy ez biztos az utolsó köre volt…. de mindegy is elkezdtem számolgatni addig-addig számolgattam, amíg észre sem vettem, hogy kezdődő napszúrás jelei beütöttek… nem létező autók előzgettek és hiába locsoltam a fejem kb. 50 fokosnak tűnt a homlokom…Be is ütött első depó Atád előtt pár km-el árokba dőlés, árnyék, locsolás, ami azért volt szar, mert nem volt hideg vizem csak a langyos kulacsvíz… Sokat segített, hogy telefonálhattam. Beszéltem Csillával gyermekem anyukájával, Ivettel, lányommal, Tomival, aki nekem ironman…Ekkor kezdett bebizonyosodni, hogy van remény, és ha visszaülök, még javíthatok a tavalyin…Ennek fényében megtörve, bár de elindultam sorra láttam a fetrengő embereket az egyik legnagyobb ütést Palotai László Ewil kiállásának a látványa mérte rám.A látványától többször kerülgetett a sírás …. De azzal bátorítottam magam, hogy a gyerek a gyerek a gyerek…. J aztán mondta telefonon Tomi az életem legjobb hírét: javítottam a biciklin, megvan, ha tyúklépésben hátrafele végigsétálok, akkor is meglesz, azaz érem 16 órán belül. Csilla is hívott kapta az smseket az időmről és igen és igen és igen a két utastársam is mondta, hogy jól állok… látták a kivetítőn a versenyközpontban. Igen! Igen! Igen! Szétszakadtam a boldogságtól.Mint ha már befutottam volna már,  az utolsó métereken gurulva úgy vigyorogtam, hogy két cserebogár raj is a fogaim közt ragadt hehehehe Aztán depó sátor skinfit gatya még mindig virít csak pólót cseréltem, mert futócipőben tekertem… ami őrület az egy és fél éves széttaposott nyúbalanszban amit AMPLIFON Magyarország támogatásának és Terman Tibi barátomnak köszönhetek még 2012-ből  :D és büszkén dinamikusan kifutottam a futópályára mintha semmi sem történt volna aznap addig. Hetykén mókázva, mosolyogva kapkodtam csülkeim… hmmmm Még Krekó Gábor haverom nézett nagyot mikor meglátott a második körre futni.Ám hamar a jött a vész jelzés. A második körnél kaptam a hírt a fülesbe és egy elég komoly síró- és izom- görcsöt, amiből jutott az láb has és mellkas izmaimba is, mert beálltak, mint a szög…    Az izmaim feladták és én is majdnem…. de Csilla hívott azt hiszem hüppögve mondtam neki, hogy ez nagyon kemény volt ő meg azt mondta miért feladtad??? Mire én ááááá dehogy csak szétcsúsztam idegileg.A gyerek meg csak azt hallotta hátulról, hogy feladtam és akkor ordítva felsírt a telefonba, hogy papapaaaaaa neee, kérlek neee adddd feeeel brühühűűűű Megnyugtattam, hogy érem lesz a nyakamban, ha majd átölel otthon…. :D  Hívtam azon nyomban Tomit számoljon erősen, mert nem tudok már futni, hiába többszöri próbálkozás után sem ment. De azért még pár kört lekocogtam, de valójában egy járókeretes éti csiga gyorsabb volt, mint én… barátok futottak el mellettem ismerősök ismeretlenek szóltak hozzám beszélgettek velem bátorítottak és én továbbadtam :D így megy ez a pályán. Ugye Sándor Jutka kedves kis húgocskám. 
 
  

Imádtam az emberek megmozdulásait, imádtam mindenkit mindent, mint egy beszívott hippi egészen a célig, a kapuig, az otthonom kapujáig, ami tárva nyitva várt úgyhogy berepültem

  15,33 átléptem egy újabb határt egy irányadó vonalat, amit még abban a pillanatban sem tudtam, hogy mit jelent nekem.A kérdések nem hogy válaszra találtak, hanem csak hömpölyögtek ki és árasztották el a szikrázó sikert szörnyű fekete sötétséggel….Miért? Kiért? Ez most jó? Hol vannak azok, akik fontosak? Én miért nem vagyok ott? És mint mindig fej le utat nézem, mert menni kell, mert az út maga… D És igen a káosz folytatódik és tetőzik… 1/2X-benNincs megállás.  Fél távnevezés! Miből? Hogyan? Mikor? Mi van? Most nevezünk? Te most neveztél? :DSzálka? SZÁÁÁÁÁÁÁLKAAAAA!!!! Hihetetlen érzés hogy sikerült valamit adnom két embernek, ami csak a hasznukra válhat. Pedig nekem semmim sincs semmim amit adhatnééék. :D Gábor és Tomi haverom a fertőzött osztályról sutba dobták a felkészülés menetét és Boronkay Peti és az én tanácsomra indultak fél távon, jött (nekemIronman) Tomi haverom is. Teljes volt a csapat…  A vidámfiúk http://www.youtube.com/watch?v=RYUDA5KUBKsSzörnyű depresszió nyomta lelkünk folyamatosan csak sírtunk zokogtunk szomorúbbnál szomorúbb történeteket mesélve.Nem, erről szó sem volt.Annyi zsebkendőt sírtunk tele a röhögéstől hogy kihalt egy brazil őserdő, és a szálkai söripar is legatyásodott. És a helyi utak is egy kicsit gyűröttebbek lettek a nyomaink alatt.A szálkai strand imádnivaló alkalmazottai meg nyugdíjba vonulással fenyegetőztek :DÉletemben nem voltak a fogaim annyit napfénynek kitéve, mint a Szálka triatlon versenyen és azon a hétvégén…. Köszönet az újabbnál újabb barátok kedvesebbnél kedvesebb emberek segítségéért…. Felejthetetlen perceket okoztak a puszta létükkel még az ismerősök, barátok szerelmek is, akiket nem említettem, mert olyan hosszú az út, amin remélem, egy darabig még találkozunk. Azon az úton ahol fáj, szúr, csíp, éget, de azaz út csak maga az ÉLET Winkler Gábor 2,5X    

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József