tegnap és ma

200x150

Kedd Okt. 7. Kezdődött a nap a szokásos reggeli futással. Kb 13 km kinn a biciklis pályán, Brassay Réka és a férje Attila is csatlakozott hozzánk. Futás után egy kis szokásos medencézés, de ezt már le sem írom mert úgyis unalmas, hogy minden napunk így kezdődik. Nekem otthon is így szokott. Á nem, csak viccelek. Utána Ádámmal egy-két órát kint tölöttünk a beach-en és az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, így marha jól megértjük egymást. Egyetlen pengeváltás köztünk a biciklis sebességmegválasztásról szólt, de egy sör leküldése után ezen is túltettük magunkat. Mégis csak emberek vagyunk, nem? A délutáni porogram számomra roppant éredkes és megtisztelő volt. Bementünk Konára, Ádám és én biciklivel (kb 40 km) a többiek kocsival. Míg megérkeztek, mi megittunk gyorsan 2 sört a már-már törzshelyünkké váló Kona Brewery-ben (Sörfőzde). Nézték is a vendégek meg a pincérek, hogy a kőkemény ironman-ek megérkenek bringával, izzadtan, letámasztják az étterem teraszán a biciklit és mintegy 5 perc leforgása alatt elfogyasztanak 2 pint sört (kb 1 liter), fejenként. Na de nem ez volt a megtisztelő és érdekes élmény, hanem az hogy ezután jött a nemzetek felvonulása, ami olyan mint az olimpián és itt én voltam a Kammerer Zoltán, azaz én vittem a zászlót. Végig mentönk az Ali Drive-on, több helyen volt néhány Péter Attila, akik bemondták hogy: "And this is the Hungarian team, 2 athletes", azaz ez a magyar csapat 2 atlétával, mi meg voltunk vagy tizen. Egyik helyen egy hölgy kiabált e, hogy Hajrá Magyarok, egy másik helyen valaki mondta, hogy Jó napot, volt aki meg magyarul számolt háromig. Vannak videófelvételeink is, hamarosan ezeket is közzétesszük. Szóval jó buli volt, érdekes és megható. Erika és Józsi már nemzetközi szinten is ismertek, hiszen az arizónai versenyt ők ketten nyerték meg. Ez már a fotósokon is észrevehető volt, mert őket már kiszúrták. Amúgy mi is láttunk egy pár Ironman VB győztest, de most nem sorolom fel őket. Era és Józsi ma (szerdán) éppen egy-egy szponzoruk sátrában dedikálnak, mi meg éppen egy kis sushi elfogyasztása és némi vörösbor után, friss mahi-mahi és ahi nevű hal grillezésével várjuk őket. Feleségem büszke lenne rám, mert én csináltam a salátát hozzá (Szia Anya!) Ezzel már át is csúsztam a mai napba. El kell, hogy mondjam, hogy végre kialudtam magam, fél nyolcig bírtam. Ádám úgy gondolta reggel, hogy nem vár meg a futással és elment Józsival futni. Hiába azonban az atlétikai múlt, Józsival nem lehet futni. Egyszerűen alapjáraton is túl gyors. Én is egyedül mentem futni, utána beach, úszás, aztán találtunk itt egy gourmet áruházat, ahol mindenféle ínyencségeket lehet venni, ezért is sütünk ma halat, meg ettünk friss sushit. De már jönnek is a többiek haza, úgyhogy leteszem a billenytűt. Remélem otthon is meleg van, mert itt igen és már egészen jó színünk van, plusz a rendszeres sport is jót tesz. Szóval ne irígykedjetek, mert ez a sok írás kimerítő. Hamarosan jelentkezem.

© 1989 - 2019 eXtremeMan
Designed by Szliczki József