datetime

A nevezéseket 2018. januárjában indítjuk!

Motiváció 2017

A címben megfogalmazott állításra, vagy erre a kérdésre a legtöbbször csak egy szóval lehet válaszolni, hogy:
IGEN!
De azért nem mindig van ez így...
Amikor van szerencsém egy-egy csapattal bringázni, vagy csak futunk egy könnyebbet és hosszabbat, miközben "iramtesztként" dumálgatunk is, hát ekkor gyakran vagyok fültanúja, hogy előkerül a klasszikus kérdés:
Most hogy mész, mennyi a pulzusod ?
Majd indulnak is a hosszas eszmefuttatások, melyeket mindig nagy élvezettel hallgatok - de komolyan - olyan mély szakmai elemzések zajlanak ilyenkor, hogy sok orvos kolléga "csak kamillázna" a tömény szakzsargon hallatán...
és persze nekem is illene "valami okosat reagálni" legalább összegzésül, de van azért úgy, hogy időnként elbizonytalanodom.  
De miért is ?
Nos, azt azért mindenki sejtheti, hogy az aktuális pulzusunk több szervrendszerünk rendkívül precízen összehangolt együttműködésének eredménye. Persze erről én is olvastam már ezt-azt, de időnként azért nagyon rá tudok csodálkozni a jelenségekre, melyeket a teljesítménydiagnosztikai laborban mérni szoktam...

A tények azonban elég makacs dolgok, és jobb azokat úgy elfogadni, ahogyan azt mérjük. 
pl. Hogy lehet valakinek 70 év felett még mindig 152/min érték körül az anaerob küszöbe - a gép ebbe a tartományba várta a maximális pulzusát -  és ezzel együtt nyugalomban 42/min a pulzusa...

Persze elgondolkodni a tényeken nem árt, sőt jót tesz a megismerésnek, ha kérdezni is tudunk ezek után.

Itt van mindjárt a "karosszéria" kérdése...
Gondoljunk csak bele !
Az egér pulzusszáma folyamatosan 200 ütés/perc feletti, míg egy elefánt jó, ha 25/min szívverést produkál.
Tudjuk, hogy az emlősök testmagassága - egészen pontosan az emlősállatok nagy verőerének (az aortának) a hossza és a számukra optimális pulzusszám között matematikai összefüggés mutatható ki.
Sok szeretettel ajánlom az érdeklődőknek a legendás Naszlady professzor úr munkáját a légzés és a keringés sorbakapcsolt rendszeréről.

Ne menjünk most bele, hogy ez a rendszer "azért fejlődött ki pont így az evolúció során", mert a rezonancia a keringésünk egyik legfontosabb alkotóeleme...
Nagyon szemléletes a professzor úr azon hasonlata, amikor a szív munkáját a gyerekét hintáztató szülő munkájához hasonlítja - a meglökött hinta apró, de megfelelő ütemben adott kicsiny impulzusokkal mozgásban tartható - éppen úgy, ahogy a szívnek is "csak rásegítenie kell" a már mozgásban levő vér áramlásának fenntartására.
Minden ember 120-130/min szívfrekvenciával jön a világra, aztán ez a pulzusszám a felnőtté válás során fokozatosan csökken, majd beáll egy rá jellemző, de azért még flexibilis tartományra.
Általában egy nagyobb termetű sportoló szívverése alacsonyabbra van "settingben beállítva", míg a kis termetű sportolónál ez egy kicsit magasabb érték.
De az már mindannyiunkra jellemző, hogy általában dolgozunk, ahogy illik, edzünk, ahogy szeretünk, időnként a "komfort zónánkból" is kilépve, ahogyan azt kell is, aztán kellemesen elfáradva pihenünk, regenerálódunk, eszünk, iszunk és alszunk... és persze közben úgy gondoljuk, hogy ha jól rakjuk össze a "puzzle darabjait", akkor - hála a szervezetünk szuperkompenzációs háttérmunkájának - egyre komolyabb dolgokra is képesek leszünk.  
Még akár egy ironman teljesítésére is.
Aztán olyan is van, hogy szeretünk és bennünket is szeretnek, vagy éppen bosszúsak vagyunk és haragszunk valamiért vagy valakire, és persze ilyenkor bennünket sem szeretnek feltétlenül.
Aktuális állapotunkat csak sok - sok apró, de mégis jól mérhető külső és belső biológiai jel összessége alapján tudjuk jellemezni és válaszolni egy-egy gyors tájékozódó kérdésre. ("Kösz, jól vagyok!")
Ilyen paramétereink a gyakran - helyenként folyamatosan monitorizált adatunk - a pulzus, a vérnyomás, vagy a testhőmérséklet.
Ezeket az adatokat tüntetjük fel a kórházban a betegeink lázlapján is, sőt a naponta (akár többször is) mért paramétereket egy határozott vonallal még össze is kötjük, mintegy jellemezve azok változását az idő függvényében...
Lassabban, de azért változó paramétereink a testmagasság és a testsúly, vagy az ezen paraméterek egyszerű matekjából származó BMI...
Fontos, a sportolók által gyakran emlegetett paraméter a testzsírszázalék.
Vajon tényleg az a jó, ha a testzsírszázalékunk 10% alatt van?
Kevés, de annál meglepőbb adatunk van a sportolók csontsűrűségéről.
Arról a biológiai paraméterről, melyről a tankönyvek azt tanítják, hogy ennek a rendszernek a változásai nem reverzibilisek. 
Gyakran mérjük a légzésfunkciós paramétereket is.
Olvashatunk vagy hallhatunk a vitálkapacitásról, mint egy, a sportolókra jellemző "elképesztően nagy" számról... ugyanakkor általában sokkal kevesebbet szoktak foglalkozni ezek a cikkek a légúti ellenállással kapcsolatos számokkal, mint pl. az erőltetett kilégzéssel kipréselhető levegő mennyisége (FEV1).
Könyvtárnyi irodalom foglalkozik a teljesítménydiagnosztikai laborok "csúcsproduktumával", a VO2 max. mérésével. 
Ki ne hallott volna akár C. Froome, régebben Amstrong vagy a legendás Pantani által produkált felfoghatatlan számokról...
És akkor még nem beszéltünk a belső környezetünk laborban mérhető paramétereiről...
Az oxigénszállító fehérjék mennyiségéről, a hemoglobinról, vagy az ehhez szorosan kapcsolódó vasanyagcsere témájáról.
De kanyarodjunk vissza talán az eredeti kérdésünkre.
Ezzel szorosan kapcsolatos az a mezei megfigyelésem, hogy sokan vagyunk, akik próbálunk valamilyen megfogható (mérhető) paraméterrel válaszolni a biológia legbonyolultabb kérdéseire is.
Hasonló ez, mint ami napi tapasztalat a rendelőben.
Gyakran előfordul, hogy a betegeim a bemutatkozást követő első kérdésemre, hogy:
"Kezit csókolom, miben tudok segíteni?"
Így válaszolnak:
- "Hát doktor úr, nagyon felment a vérnyomásom!"
Ilyenkor persze türelmesen el szoktam magyarázni, hogy:
" Nos, kedves asszonyom/uram, a vérnyomás (meg)emelkedése csak egy tünete szokott lenni valamilyen belső bajnak, és csak nagyon ritkán jelentkezik, mint "önálló" betegség..."
De miután majd minden családban van már egy vérnyomásmérő, és az emberek egy része gyakran használja is azt, így hamar megvan a feltételezett diagnózis is.
Pedig csak egy még rejtve levő (tehát látványos klinikai tüneteket nem okozó) betegség próbál "üzenni" a gazdájának, hogy "fight or flight", azaz készülj, mert valamivel meg kell küzdeni.
Tehát a vérnyomás értéke is egy fontos, de csak tájékoztató adat a sok egyéb biológiai jel összességéből,
éppen úgy, mint a pulzusszám.
Egy teljesítménydiagnosztika által bemért, az adott egyénre jellemző intenzitászónák fontos sarokszámai az edzéselméletnek, de csak számok, melyeket sosem szabad a nagy egészből kiragadni és minden egyéb paramétertől függetlenül szemlélni. 
EDDZ, ahogy jól esik, ha csak lehet, PIHENJ ELEGET, hogy legyen idő az építkezésre, figyeld magad és jegyezd meg az érzéseidet.
Használhatsz kütyüket, mérheted a wattokat, a pulzust, de "élvezd az endorfint", az lenne itt a legfontosabb.
És mindig CSAK SAJÁT MAGADDAL ÉRDEMES ÖSSZEHASONLÍTANI az adatokat.
Mert a változás Benned van.
Csak indulj el, vagy gyere, tarts Velünk!



 

Bejelentkezés

Nyelvek

Hozzászólások